Repozitórium index

Minden időben íródik történelem, mert az időnek mindig valamilyen sajátos célja van. Az időt fontossá teszi tartalma, a benne rejlő lehetőségek sokasága. Igaz az is, hogy aki megfeledkezik múltjáról, annak átgondolásáról és a múlt értékeinek feldolgozásáról, jövőt készítő értékeiről, az ma elveszítheti a jövőt, annak elértéktelenedhetik az evangélium ereje, az egyház létezése. 

Tanulmányomat, intézménytörténetről lévén szó, egy rövid helyzetelemzéssel kezdeném, azért, hogy térben és időben pontos elhelyezést nyerjen az ismertetendő anyag bemutatása. Korábban más kutatások kapcsán a Felekezetközi Tanács tevékenységét Benkő Samu, Pál János és Bárdi Nándor is érintette. Az alábbiakban bemutatott téma kutatását elsősorban az motiválja, hogy feltárjuk olyan történeti intézményrendszerek – azaz az erdélyi magyar egyházak – 20. század eleji metamorfózisát, amelyeknek évszázadokon keresztül társadalomformáló, valamint a lelki-szellemi élet terén irányadó szerepe volt, azonban az első világháború befejezése után egyik pillanatról a másikra elvesztették politikai és anyagi hátterük számottevő részét.

Dolgozatommal célom volt olyan lehetőségek felkutatása, melyek a lelkipásztorok számára adottak a jegyes-, illetve házaspárok kísérésében, illetve azon lehetőségek számbavétele, melyek a kapcsolati nehézségek megküzdéséhez adhatnak támpontokat, segítséget, támaszt, egyáltalán eligazítást a jegyesbeszélgetés keretein belül.

A dolgozat megírása közben a legfőképp az foglalkoztatott, hogy miképpen élte túl az egyház a kommunista időszakot.

Dolgozatomban azt igyekszem felfedni, hogy miképpen gondolkodtak az emberek az életről és halálról, illetve a feltámadásról az intertestamentális korban, a Deuterokanonikus bibliai könyvek alapján.