Repozitórium index

A református egyház liturgiai eszközeinek funkcionális szerepük volt, nem önmagukban minősültek szent eszközöknek, hanem betöltött szerepük minősítette használatukat, értéküket. Ez a tény indokolja azt, hogy a református egyház az évszázadok folyamán nem tette lehetővé gazdag gyűjtemények kialakulását, az úrasztali edények tezaurálását, a liturgiában szerepüket vesztett klenódiumok eladásra kerültek. A funkcionalitás elvét követte az a gyakorlat is, amely során egyházközségek segítették egymást, a gazdagabb felesleges darabjait a szegényebbeknek adományozta.

A történetnek, illetve a történelem szemléletének két lehetséges módja létezik: az immanens filozófia-történeti szemlélet, valamint a kijelentésen alapuló teológiatörténeti elemzés. Van-e kapcsolat a kettő között? Mit jelent Barth két alapvető fogalma: mi a Geschichte (történet) és mi a Historie (történet) kapcsolata és különbsége? Milyen történetszemlélettel találkozunk Barthnál és vajon mennyire igaz a kizárólagosság vádja történetszemléletének krisztocentikus koncentrációjára vonatkozóan?

Az esszencia (lényegi lét) és az egzisztencia (létező lét) közti szembenállás körülírására Tillich fogalmi eszközként az elidegenedés (Entfremdung) fogalmát választja. A fogalom azt a funkciót vette át, amelyet a klasszikus teológiában a bűn fogalma közvetített: az Isten és ember közti elválás kifejezését.Az elidegenedés fogalma Tillich rendszerében alapvető szerepet játszik, mivel az esszencia és az egzisztencia komplex kapcsolatstruktúráját – az esszenciális egységben levő egzisztenciális ellentmondást – meg tudja fogalmazni.Ha az egzisztencia lénye az elidegenedés fogalmában kifejezésre jut, és Tillich egzisztencia alatt elidegenedett egzisztenciát ért, felmerül a kérdés: miért hagyta meg mégis Tillich a klasszikus bűnfogalom használatát és milyen célt szolgál mindez?

Tanulmányomban először Kálvin János személye és életműve értékelésének kérdéseit taglalom röviden, ez után pedig arra a kérdésre adok választ, hogy milyen szentírási építőkövekből áll össze az a kálvini egyházkép, amely már a kezdet kezdetén meggyőző volt és hódított – az ellenséges politikai körülmények ellenére is.

Napjainkban is égető kérdés, hogy mi a szabadság. A szolgaság a rabság ellentéte volna? Az Újszövetség viszont világosan tükrözi, hogy Jézus Krisztus viszonylagossá tette a szabadságot, illetve a rabságot. Az ember mindig valakinek vagy valaminek a rabja; illetve: szabad valakitől vagy valamitől. Aki rabja a bűnnek, az „szabad” az igazságtól, a világ Isten akarata szerinti rendjétől. Ez a szabadság kétes értékű, ugyanis az egészséges gondolkozásmód minden emberi magatartást gyümölcseiből ítél meg.

The following survey of present research of Prov 1–9 focuses mainly on the structure and character of these chapters of Proverbs and the various theories concerning the personification of Wisdom in Proverbs.1 This appraisal of some older and more recent works on chapters 1–9 is meant to serve as a preamble of a series of articles I planned to write about Proverbs. The succeeding articles will be concerned with an overview of research in terms of the textual traditions of Proverbs, questions of dating (pre-exilic/post-exilic), setting, various Egyptian, Mesopotamian and Ugaritic parallels and the structure and character of Prov 10–29 and of 30–31, secular and/or religious wisdom, the concept of the fear of the Lord and theology.