Repozitórium index

A dolgozatom címe: „A neoprotestáns istentisztelet”. Azt hiszem, ez egyetemi éveim legérdekesebb témája. A mai erdélyi vallási viszonyok között a történelmi egyházainkat leginkább fenyegető veszélyt a neoprotestáns egyházak elszívó ereje jelenti. Mondhatjuk, hogy a mi gyengeségünk, hogy a hívek elhagyták az eredeti gyülekezeteiket, és ez az oka annak, hogy meg kell vizsgálnunk a baptista és adventista istentiszteleteket. Dolgozatom két fő részből áll. Az első részben a baptista istentiszteletről olvashatunk. Láthatjuk, hogy a baptista istentisztelet a legkisebb részekből hogyan válik valódi istentiszteletté. A legapróbb részletekből indultam ki, és az egyes fő részek végén az olvasót elvezetem neoprotestáns istentisztelet a posztmodern kontextusához. Dolgozatom második fő részében az adventista istentiszteletről és homiletikáról írtam. Az adventista istentisztelet jól felépített és teológiailag megalapozott. Az egész adventista istentisztelet az Istennek való hálaadás köré épül.

A roma kérdés egy összetett és sürgető kérdés. Ezt mindenképp szem előtt kell tartani. A dolgozatírás folyamatában számos pozitív és negatív tényezőre bukkantam. Többek között negatív, hogy óriási a szakadék magyarok és romák között. A magyar etnikum hallani sem akar az integrálásról, a romák segítéséről – mert így is ingyen élnek az állam segítségével. Másik negatív tényező az évek során kialakult felfogás és sztereotípia, hogy a romák mocskosak, büdösek, nem szeretnek dolgozni stb. Voltak példák, ahol beigazolódnak az állítások, de voltak esetek, ahol az ellenkezője történt. Egy végtelenül színes kultúrával rendelkeznek – azok, akik nem integrálódtak, hanem megtartották szokásaikat – amelyről mi nagyon keveset tudunk. Ebből a kultúrából kiindulva jönnek a hátrányok, melyeket nem veszünk figyelembe és negatív jelzőkkel aggatjuk tele a romák összességét. Példának vehetjük az iskolázottságot. A roma gyerekek óriási hátránnyal kerülnek be az iskolába.

Mindennapi életünk, kultúránk, történelmünk, a magunkról való gondolkodás, az önreflexió alapvetően elbeszélő jellegű, azaz narratív. Mi emberek narratívában képzeljük el saját világunkat, életünket, és identitásunkat. A múltunkra való visszatekintés, a jelen és a jövőkép értelmezése, az időiség struktúrája egyértelműen történetszerű létmegértéshez vezet minket. Nagy ereje van a történeteknek, talán az egyik olyan hatalom, amit az idő vasfoga nem kezdett ki. A narratíva egy olyan eszköz, ami minden kultúrában és minden generációban érvényesülni tud. Azonban a narratív gondolkodás már túlnőtt az egyszerű történetek értelmezésén és
rendszerezésén.

A dolgozatom fejezeteiben azokat a tényeket, problémákat, akadályokat ismeretem, amelyekkel a fűrészmezei gyülekezet és a lelkész kellett megküzdjön. Ilyenek a pénz hiánya, a lelkészi lakás rossz állapota és az előző lelkész hanyagsága. Azonban úgy a gyülekezet, mint a lelkész e viharos időkben példát mutattak: a hitben, az összetartozásban, a szeretetben, és az Isten iránti engedelmességben. A célom az volt e dolgozat megírásával, hogy ismertessem azt, hogy egy gyülekezet mennyi nyomorúságot, nehézséget elviselt és még ma is él, még ma is egy élő és virágzó gyülekezet. Mindezek az események lefolyása a gyülekezet és a lelkész hozzáállása és törődése példaértékűek kell, hogy legyenek számunkra.

Jelen dolgozattal az volt a célom, hogy a kezdetektől áttekintve a diakónia tevékenységeit, bemutassam az egyházban működő, szeretetszolgálati tevékenységet végző szervezetet, és igazolni, hogy az még mindig a jézusi alapokat tartva szem előtt kíván a társadalmi problémákra megoldást találni. Áttekintve a kezdetektől a szeretetszolgálat fejlődését és tevékenységét, és megvizsgálva a Gondviselés Segélyszervezet működését és munkásságát, nyilvánvalóvá vált, hogy a jézusi szeretetszolgálat vonásai egyházunk szervezetében is fellelhetőek. Az elemzett problémánk az volt, hogy a ma végzett egyházi keretek közt működő szeretetszolgálat nem-e ment át egyfajta szociális problémákra választ találó intézményesített keretek közt működő szociális szervezetté. Be tudja-e tölteni még az eredeti küldetését? Jelen vannak-e tevékenységeiben a bibliai alapok? És a szeretetszolgálatot végzőket a jézusi lelkület vezérli-e?