Repozitórium index

A koronavírus-járvány következményeit értékelő magyar nyelvű teológiai, ekléziológiai, liturgiai szakirodalom a járvány megjelenése óta egyre gyarapodik. A közölt tanulmányok átfogó teológiai értékeléseket, szempontokat, véleményeket, észrevételeket, reflexiókat, kritikákat fogalmaztak meg a koronavírus-járvány alatti vallásos és egyházi élet két fontos témájával kapcsolatosan: a távistentiszteletek (online istentiszteletek) és az úrvacsora kérdésköreit, valamint az ezekhez kapcsolódó problémaköröket is érintették.

Az ember az Istennel való együtt járásában létezik („létrejön”, pontosabban identitása ebben „jön létre”), következésképpen mind a lelkigondozó, mind a gondozottja identitása is, antropológiai értelemben (mint szerény kalauz / kísérő a klienssel való együtt-haladása sajátos történetében), e dinamikus reláció kontextusában valósul meg, azaz létezik, és abszolút értelemben ezt nevezhetjük terápiának, illetve bármilyen legitim lelkigondozói intervenció sajátos útjának és a lelki „egészség” teológiailag indokolt helyreállításának (azaz Istenképűségünk eszkatológiailag anticipált helyreállításának). A kliens gyógyulása ugyanígy „jön létre” és válik apró emberi története részévé az „Isten nagy történetének”, és ezzel mintegy a szabadulástörténetnek konkrét részesévé.

Evangéliumi Kiadó – Koinónia Kiadó, 2020, ISBN: 978-615-5624-84-1, 978-615-5624-85-8 pdf, 978-615-5624-86-5 epub, 978-615-5624-87-2 mob, 78 old.

A dolgozatom témája, az egyén szabadsága és azon tényezők megismerése, amelyek ennek megélésében akadályt képeznek a mindennapi életben, legfőképpen a keresztyének életében. A dolgozatomban azt járom körül, hogy az emberek milyen megkötözöttségekkel küszködnek, mik korlátozzák őket a szabadságukban, hitük és önmaguk szabad megélésben, egyházi és más körökben. Így a kérdés az, hogy melyek azok a tényezők, körülmények, amik egyrészt elősegítik, hogy önmagunk legyünk, s melyek azok, amik ebben gátolnak, korlátoznak minket.

Jézus, mint tudjuk, nemcsak a tanítványai előtt, hanem egyedül, magányosan is imádkozott. Minden fontos döntése előtt, de főként a szenvedés útja előtt imádkozott az Atyához. Ott látjuk a Gecsemáné kertben, ahol halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, vagy a János evangéliuma 17. fejezetében, ahol könyörgésében, „szemeit égre emelve” szólítja meg az Atyát. Az imádságnak valójában útjelző és hitet erősítő szerepe van, és én ezért választottam ezt a témát, hogy jobban megismerjem és megérthessem Jézusnak, az úgynevezett főpapi imában elmondott szavait. Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen fontos teológiai mondanivalóval rendelkeznek Jézus kérései?

Dolgozatomban Jézus imáit és imáról szóló tanításait összegeztem úgy, hogy egy átfogó képet kapjunk az imádkozásra nézve. Az evangéliumok által ránk hagyott imáit, és az arra utaló tanításokat igyekeztem úgy megvizsgálni, hogy abból kitűnjön, hogy Jézus szerint melyek az imádkozás során a létfontosságú követelmények.