Repozitórium index

Dolgozatunkban az ifjúsági szubkultúrákat vizsgáljuk, célunk pedig ezek ismertetése, valamint egyházi hasznosíthatóságának megfogalmazása. A dolgozat első felében az egyház szolgálatába állított szociológiát szólaltatjuk meg, és a kultúra fogalmát igyekszünk meghatározni, hiszen ez az alapja mindennek. Ezek után megvizsgáljuk a szubkultúrát, mint életformát a maga általános értelmében, és ebben a részben egyelőre nem térünk ki az ifjúsági szubkultúrák sajátosságaira. Célkitűzésünk, hogy a szubkultúra fogalmát járjuk körül, és meghatározását adjuk az általánosságban vett „alsó kultúra” létének. A dolgozat második felében rátérünk az ifjúsági szubkultúrák életére. A dolgozat harmadik része a fiatalok vallásosságát és egyháziasságát kutatja.

A lelkigondozásban, a veszteségek feldolgozása sosem egyszerű feladat, de még nehezebb a gyermekek lelkigondozása. Családterápiában, és kontextuális lelkigondozásban a gyermekek részei a lelkigondozásnak, de célzottan a gyerekek segítésére nincs recept. „Hogyan segítsünk a gyermekek veszteségeinek a feldolgozásában?” Erre a kérdésre keresem a választ, és a dolgozat végére érve egy következtetést tudok levonni: a gyermekek lelkigondozása az egyik legkönnyebb, de egyben legnehezebb segítői feladat. A dolgozatban nem kapunk erre a kérdésre egyértelmű választ, mert talán nem is létezik. Az viszont biztos, hogy ebben a munkában nagy szakmai felkészültségre, kreativitásra és érzékenységre van szükség. A veszteségek három formáját érintettem: gyász, szülők válása, gyermekbántalmazás. E három témán belül, de még ezeken kívül is sokfajta veszteségről beszélhetünk, és a veszteségekkel együtt a segítői lehetőségek is gyarapodnak.

Dolgozatunk Káin és Ábel értelmezéstörténetét dolgozza fel, a kezdetektől napjainkig, és mellette két dramaturgiai recepcióval egészül ki. Célkitűzésünk az volt, hogy megállapítsuk a nagy paradigmákat és az általuk született értelmezési variánsokat a történet főbb motívumairól. Emellett arra voltunk kíváncsiak, hogy a teológiai vonal mellett milyen értelmezések születtek a drámai feldolgozásokban, s ezáltal kimutatni a kölcsönhatási viszonyokat teológia és szépirodalom között. Dolgozatunk vizsgálata hozzájárul a teológia mai nagy kérdésköréhez: a testvérháború teóriájához. A téma boncolása során jobban megértjük történelmünk alakulását, valamint elmélyültebb tudást szerzünk a köztünk lévő összetett, testvérségi viszonyokról.

Választott témánkban is az utolsó tudományos cikk unitárius körökben 1979-ben íródott Gellérd Imre unitárius lelkész, tanár, teológiai szakíró tollából. Ez a tény késztetett arra, hogy 35 év után ismét vizsgálat tárgyává tegyük a prédikáció időszerűségét. Noha az unitárius szakirodalomnak híján is voltunk, azért Gellérd Imre imént említett tanulmányát vettük alapul és emellett átfésültük a többi protestáns felekezet (evangélikus, református) e témában írt tanulmányait, amelyek a XX és XXI. században jelentek meg.

Dolgozatunkban, leginkább Petri Mór: Szilágy vármegye monográphiája-ra támaszkodva sorakoztattuk fel azokat a nemeseket, akik a szilágysági települések birtokosai voltak. Láthatjuk majd, hogy magán és közéleti szereplésük mennyire befolyásolta a jobbágyaik életét. Az általunk vizsgált korszak a 16.-18. századokat öleli fel, mivel ebben az időszakban volt legkiterjedtebb és aktívabb a patrónusok működése. Természetesen a 19. és utána következő századokról is található némi adat a témánkra vonatkozólag, de ezekre, ebben a dolgozatban nem terjed ki a figyelmünk.