A hamis bíró példázatát a kitartó imádság meghallgatásának üzenete felől szoktuk érteni. Ez Lukács teológiai ívébe szépen illeszkedik. De mindez nem jelenti, hogy a példázat ezt is akarta üzenni. A bíró alakjának allegorikus értelmezése, botrányossága ellenére, ugyanis egy negatív alakot hasonlítana Istenhez, kisimítja az ellentmondásokat, és nagyvonalúan eltekint a belső feszültségektől, amelyek nem engedik meg az egyszerű értelmezést. Azonban a példázat nem a bírót helyezi a középpontba, hanem az asszonyt, aki szemérmetlenül és agresszívan követelőzik, és több ponton is semmibe veszi a kor erkölcsi és szerepekkel kapcsolatos határait. Míg a bíró személye egyértelmű, hiszen „hamis”, és tőle nem várunk mást, mint szerepének megfelelő viselkedést, a példázat nem minősíti az özvegy személyét, és a befogadóra hárul a kihívás, hogy értékelve őt valamilyen viszonyulást kialakítson irányában. A tanulmány arra a következtetésre jut – és ebben egyetértünk Bernard Brandon Scott tézisével –, hogy az asszony az Isten országa megfelelője, és annak erőszakos betöréséről beszél. Isten országa követeli a meghallgatást és az elfogadást, éspedig úgy, hogy közeledése botrányos a kor mércéi szerint. Ennek pedig világos párhuzamai vannak Jézus igehirdetésében: az általa meghirdetett királyság kompromisszum-mentes döntést kíván, és a hatalmasok politikai igényének egyértelmű konkurenciájaként erőszakosan követeli a maga jogát.
Kustár György
Szerzői tartalom
2025
2024
“Let the Dead Bury Their Dead”. Jewish Funerary Customs and Matthew 8:21–22. Funerary customs are inseparable from the fifth commandment. They impose strict obligations on relatives, lasting until the end of a one-year period. The practice of ossilegium, that is, the collection of the bones of the deceased, marks the conclusion of this process. When decomposition completes its cycle, the deceased is “survived”. The buried individual finds comfort in the expiatory disintegration he/she undergoes. However, this process causes pain and discomfort, which is why the commitment to the deceased is so crucial: the surviving relatives must care for the body to alleviate the discomforts of its decay. Rituals honouring the departed ensure final peace and secure the transition from the world of the living to the world of the “fathers”. Neglecting these duties results in pain, suffering, and shame—not only for the deceased but also for the careless and negligent kin. Should anyone dare to shirk their responsibilities regarding funerary obligations, they would face punishment: hatred, contempt, and even excommunication. Jesus invites his disciple to follow him, fully aware of the theological and ethical demands of burial customs. The harsh rejection of the follower’s duties renders Jesus’ words intolerable. Yet, with humour, Jesus can alleviate the scandal, and by turning a commonly understood image of family burial chambers—where generations rest together—into a puzzle, he compels the listener to seek understanding. What does it mean for the dead to bury their own dead? How is this connected to discipleship? The answer is not straightforward, as it is not merely an intellectual assertion but an act of following.
Publikáció › Szaktanulmány › 2024 › Studia Doctorum Theologiae Protestantis 15.12016
Amikor a 20. század elején a teológiai gondolkodásban újra felmerül a történeti módszertan problematikája és az a kérdés, hogy milyen horderő tulajdonítható a kritériumrendszernek és annak a módszertannak, amelyek a bibliai szövegek elemzését hivatottak végezni, Rudolf Bultmann teológiája és kérdésfeltevésének módja kifejezett élességgel fogalmazza meg az előzetes megértés kérdéskörét. Teológiájának elemzése azzal a problémával szembesít, amely mára már közhelyszerűvé vált: a teológia és az általa alkalmazott konszenzuson alapuló metodológia olyan előfeltevésekkel terhelt, amelyek befolyásolják a Szentírásból nyerhető képet. Bultmann úgy képes hatályon kívül helyezni saját előfeltevéseit, hogy mindaz, amit meg lehetne fogalmazni, visszahúzódik a döntés pillanatában. Így az üzenet, és ezzel együtt mindaz, ami Istenről elmondható, kimondhatatlanná válik — a cselekvés megvalósítására irányuló puszta felszólítássá. Ez a cselekvés egyszerre a hit, a döntés és a szeretet tette. De van-e tartalma ennek a cselekvésnek? Van-e mintája?
Publikáció › Szaktanulmány › 2016 › Református Szemle 109.2