„A szemérmetlen Isten országa”

A hamis bíró példázatát a kitartó imádság meghallgatásának üzenete felől szoktuk érteni. Ez Lukács teológiai ívébe szépen illeszkedik. De mindez nem jelenti, hogy a példázat ezt is akarta üzenni. A bíró alakjának allegorikus értelmezése, botrányossága ellenére, ugyanis egy negatív alakot hasonlítana Istenhez, kisimítja az ellentmondásokat, és nagyvonalúan eltekint a belső feszültségektől, amelyek nem engedik meg az egyszerű értelmezést. Azonban a példázat nem a bírót helyezi a középpontba, hanem az asszonyt, aki szemérmetlenül és agresszívan követelőzik, és több ponton is semmibe veszi a kor erkölcsi és szerepekkel kapcsolatos határait. Míg a bíró személye egyértelmű, hiszen „hamis”, és tőle nem várunk mást, mint szerepének megfelelő viselkedést, a példázat nem minősíti az özvegy személyét, és a befogadóra hárul a kihívás, hogy értékelve őt valamilyen viszonyulást kialakítson irányában. A tanulmány arra a következtetésre jut – és ebben egyetértünk Bernard Brandon Scott tézisével –, hogy az asszony az Isten országa megfelelője, és annak erőszakos betöréséről beszél. Isten országa követeli a meghallgatást és az elfogadást, éspedig úgy, hogy közeledése botrányos a kor mércéi szerint. Ennek pedig világos párhuzamai vannak Jézus igehirdetésében: az általa meghirdetett királyság kompromisszum-mentes döntést kíván, és a hatalmasok politikai igényének egyértelmű konkurenciájaként erőszakosan követeli a maga jogát.