Ravasz László

Tanulmányomban Farkas Jenőné Ravasz Piroska (1889–1976) erdélyi esperesfeleség kiadatlan, a marosvásárhelyi református egyházmegyei levéltárban őrzött naplóját vizsgálom egodokumentumként és pasztorálpszichológiai forrásként egyaránt. Az 1944 decemberében kezdett, ám visszaemlékezésekben az 1907-es házasságkötésig visszanyúló kézirat a 20. század egyik legmozgalmasabb fél évszázadát öleli fel: a trianoni sorsfordulót, a két világháború közötti gyülekezeti és nőszövetségi szolgálatot, a háborús menekülést, a vagyonelkobzást és a kommunista hatalomátvétel egyházüldöző éveit.

Ravasz László 1903 ősze és 1906 ősze között keletkezett írásai jóval éret­tebbek, és tájékozottabb képet mutatnak a tudományokban. Ebben az időben Nagy Károly teológiai professzor mellett id. Bartók György püspök lesz má­sodik mentora, aki titkárává nevezi ki. Így a teológiai tanulmányokkal párhu­zamosan már kápláni szolgálatot is végez. Ezekben az években dől el benne véglegesen, hogy a teológiát választja az írói vagy filozófusi pálya helyett, és hogy tudományos fokozatot is szeretne szerezni.

A 2014-es esztendő gróf losonci Bánffy Miklós emlékéveként marad fenn a köztudatban, az író, politikus, képzőművész születésének 140. évfordulóját ünnepelték határon innen és túl. De meg kell emlékeznünk elhunytáról is annak 65. évében. Ebből az alkalomból tesszük közzé dr. Ravasz László (1882—1975) református püspök gyászbeszédének kézzel javított gépiratos szövegét. Ez a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárában őrzött hagyatékában maradt fenn.