Egyháztörténet

Jelen dolgozatunkban Heinrich Bullinger megigazulás-tanával foglalkoztunk. A reformátor 1543-ban írt egy János-kommentárt, aminek terjedelmes előszavában a megigazítást részletezte. Mivel a 16. században a különösen vitatott témák közé tartozott a megigazulás, ezt az előszót egy külön könyvecskében, füzetben is kiadták. A füzet tartalma ezidáig nem jelent meg magyar nyelven egységes formában. A tudomásunk szerinti egyetlen fordítás, vagy fordítás-próbálkozás Tőkés Istvánnak tulajdonítható.

Egy olyan államban, amelyben egyszerre több nép és különböző felekezetek élnek meg egymás mellett az élet nem lehet konfliktusmentes. De a különböző népek és nemzetek nemcsak elszenvedik a másik szomszédságát, hanem tanulnak egymástól, kisegítik egymást. A dolgozatom megírásával célom az volt, hogy betekintést adhassak az olvasónak Erdély vallási életéről a 17. századból, még pontosabban ismertessem a román reformációt és annak történetírását.

Teológus éveim előtt lehetőségem volt belelátni lelkészek, gyülekezetek életébe, mivel sokat tevékenykedtem a gyülekezet, az egyház közelében. Főleg teológus korom óta kritikusabb szemmel tekintek a lelkipásztorok és a gyülekezeti elöljárók által végzet szolgálatokra, valamint a gyülekezeti tagok egyházban való mozgásukra. Ez különösen fontos a saját fejlődésem érdekében, hogy lelkészként majd felismerjem mi az, amire különösen oda kell figyelnem és melyek azok a kérdéses, kényes területek a lelkészi szolgálatban, melyek nagy gyakorisággal terítékre kerülnek.

A Görgényi Egyházmegye bemutatása céljából vizsgáltam az egyházmegye kialakulását, formálódását. A templomok, a szászok és a lélekszámok alakulását tekintve, több következményt figyelhetünk meg. Mindezekre hatást gyakorolt a kor református egyháztörténete, ami rányomta bélyegét az akkori egyház mindennapjaira. Ezek megvizsálása, ismertetése után, elérkeztem a dolgozatomban, arra a pontra, ami a legaprólékosabban, és legkonkrétabban betekintést adott az 1804-es év első felében a vizitálás alkalmával meglátogatott Görgényi Református Egyházmegyéhez tartozó egyházközségek helyzetébe.

A dolgozat négy pontban ad egy összképet a vizitációról. Az első két pont inkább a történelmi irányból közelíti meg a jegyzőkönyvet. Az elsőben az egyházmegye történetét ismerhetjük meg, először kulturális, népességi és területi szempontból, majd pedig a kialakulásának és formálódásának történetét tudhatjuk meg. Ez azért szükséges, hogy jobban megértsük a jegyzőkönyv feljegyzéseit, hogy be tudjuk határolni azok helyét és néhány esetben választ is tudjunk kapni a jegyzőkönyvben tisztázatlanul maradt kérdésekre.

A Görgényi Református Egyházmegye kezdeti szakasza azt mutatta be számunkra, hogy a reformációt követően a protestáns egyházak elterjedtek a vármegyékben a szászoknak köszönhetően. Az esperesség pedig az adminisztrációban segítette az egyházakat. A Görgényi Református Egyházmegye határai szinte teljesen megegyeznek a hajdani Ózdi főesperesség határaival. A 14-15. században a magyarok és a szászok együtt fejlődtek, rengeteg templom épült ebben az időben. Több templomot is a szászoknak köszönhetnek a magyarok. A 16.

A kátéoktatás, illetve maga a konfirmációi szertartás mai napig lényeges része az erdélyi református egyházi életben. A Heidelbergi Káté „felfedezése,” annak többszöri revideálása, illetve az Igazgatótanács 1936-ban kiadott rendelete értelmében, a katekézis egyre jobban kezdett el fejlődni, s ez a fejlődés mai napig is tart. A dolgozat témaköréhez nem tartozik hozzá a kateketika, mint gyakorlati teológiai tudomány módszertani ismertetése, emiatt nem is szerepel a dolgozat anyagában.

A szakdolgozatom témája a Görgényi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyveiknek vizsgálata az 1801-es év második felében volt. Az első részben a kor református egyháztörténetébe nyertünk rövid betekintést. Megfigyelhettük azt, hogy ebben a korban, tehát a 18-19. században, Erdélyre nézve nagyon sok szigorítás érkezett a Habsburg részről, II. József által behozott rendelkezések befolyással voltak Erdély területére is. Azok a rendelkezések amelyek Magyarország területén a protestánsokra nézve előnyösek voltak, Erdély számára nem voltak azok mivel hátráltatták Erdélyt.

A licenciátusi dolgozatomban egy általános leírást nyújtok a 19. századról, Erdély népességéről. Az 1785-ös népszámláláson a magyarok létszáma Erdélyben mindössze 33%. Az akkori kor mezőgazdasága, ipara és kereskedelme akkor kezdett fellendülni és a kulturális épp fellendülőben volt. Láthattuk, hogy a kultúrában is jelentős fejlődés kezdődött, hisz fellendült a könyv írás és nyomtatás, így könnyebbé és elérhetőbbé vált a tanulás, ennek következtében több és több ember járt iskolába és művelte magát. Egyházi szempontból kétségtelenül az egyik, ha nem a legfontosabb esemény az II.

Az 1814. évi marosvásárhelyi generális zsinati jegyzőkönyvvel való foglalkozás számomra egy igazi kihívás volt, amelyre úgy emlékezek vissza, mint egy felfedező útra, amelynek minden szakaszában újabb ismereteket szereztem, és az út során igen hasznos és érdekes információkkal gazdagodtam. A dolgozatban elsősorban Erdély általános helyzetét mutattam be a 18. század végétől a 19. század első évtizedeivel bezárólag.