A leendő lelkészek kiválasztása, oktatása és beiktatása mindig a tanárok, a lelkészek és az esperesek feladatkörébe tartozott. A tanárok és a lelkészek azzal a felelősséggel is tartoztak, hogy kiszemeljék azokat az értelmes és tehetséges tanulókat, illetve gyülekezeti ifjakat, akiket a felsőoktatás felé lehet irányítani, hogy ott elsajátíthassák a lelkipásztori szolgálathoz szükséges ismeretek és készségek alapjait. Ami az ismerteket illeti, a szokásos bibliai és teológiai művek megismerése mellett el kellett sajátítaniuk a latin nyelvtant, a dialektikát és a retorikát, a középfokú oktatás befejezése után pedig egyetemi szinten is el kellett mélyíteniük mindazt, amit korábban tanultak. A lelkészi pályára jelentkező ifjaknak előbb segédlelkészekként kellett elsajátítaniuk a szükséges gyakorlati készségeket a rendes lelkészek irányítása alatt, és csak ezután szentelték fel őket rendes lelkészekké egy gyülekezetben.
A lelkészek kiválasztása, képzése és beiktatása. II
Contributor
Bibliográfiai hivatkozás
Buzogány Dezső: A lelkészek kiválasztása, képzése és beiktatása. II. In: Református Szemle 114.4 (2021), 409--427
Tartalom jellege
Kiadvány típusa: Szaktanulmány
Forrás: Református Szemle 114.4
Témakör: Egyháztörténet
Kulcsszavak: lelkészképzés, egyházi iskolák, intézménytörténet, erdélyi református egyház