Oktatói publikációk

In Whom You Trust?

King Hezekiah’s Piety in the Light of the Textual History of Isaiah 36:4-10 // 2 Kings 18:19-25

This chapter studies the piety and suffering of King Hezekiah of Judah in the context of the textual history of Isaiah 36 and its parallel text in 2 Kings 18. King Hezekiah is generally presented as a positive protagonist, and in Isaiah his personality is paradigmatic. Hezekiah’s faith in Yhwh’s deliverance from Assyria, or indeed from any life-threatening circumstances, points beyond his personal character on the stage of Judah’s history. On the other hand, the eighth-century prophecies, including those traditionally dated to Hezekiah’s era, are often critical of anti-Assyrian activities.

Quando cadet Roma, cadet et mundus?

Kr. e. 476: egyetlen eseménybe sűrített történelem

A tanulmány az i. sz. 476-os év, a Nyugatrómai Birodalom „bukásának” hagyományos történetírói toposzát vizsgálja felül. Politikatörténeti, egyháztörténeti és historiográfiai szempontokat ötvözve rámutat, hogy Romulus Augustulus trónfosztása a kortársak számára nem jelentett korszakhatárt, sokkal inkább egy évszázadokon át ívelő államigazgatási és társadalmi átalakulás egyik pragmatikus állomása volt.

Cornelius Jansen: Értekezés a belső ember megújulásáról

Adalék Pascal első megtéréséhez

Blaise Pascal 17. századi francia gondolkodó személyében rendkívül eredeti módon ötvöződik az újkori természettudományos szemléletmód a hagyományos értelemben vett keresztyén, biblikus hittel. Tudományos hírneve már széles körben ismert, amikor 1654-ben, harmincegy éves korában megrendítő megtéréstapasztalatban van része, amit a Mémorial szaggatott soraiban rögzít. A közvélemény ezt az eseményt tekinti élete fordulópontjának. Életrajzírói azonban ezt többnyire Pascal második megtéréseként említik, amit nyolc év vel korábban megelőz egy első.

Agapé és filia – a szeretet két arca

Igehirdetésekben és teológiai munkákban gyakran találkozhatunk azzal a megkülönböztetéssel, amely szerint a Szentírás görög szövegében a φιλέω ige és szócsaládja a baráti ragaszkodást és érdekvezérelt szeretetet fejezi ki, míg az ἀγαπάω ige és rokonszavai a szeretet egy magasabb rendű formáját, az isteni, feltétel nélküli szeretetet jelölik. Kérdés azonban, hogy ezt a megkülönböztetést valóban alátámasztják-e a bibliai és nyelvészeti adatok, vagy inkább egy későbbi teológiai interpretáció eredményéről van szó.