Elérkeztünk a dolgozat utolsó pontjához melyben összegezzük a kutatás során vizsgált kérdések eredményeit, melyek által szerettük volna bemutatni az adott kor (19. század) körülményeit egyházi szemszögből nézve, mégpedig református nézetből. Az első részben a kor református egyháztörténetét tekintettük át röviden. Láthattuk azt, hogy nem volt gondtalan időszak az erdélyi protestantizmus számára a 18 – 19-ik századforduló, ugyanis Habsburg részről komoly megszigorítások jelentkeztek Erdélyre nézve, különösen a protestáns felekezetekre.
A Habsburg uralkodóváltásokkor (Mária Terézia után II. József, majd II. József után II. Lipót) azonban úgy tűnt, hogy az erdélyi protestáns felekezetek jogokat kapnak, azonban ezek az ígéretek, mint ahogyan azok említésre kerültek, csak részben teljesültek. A szigorítások ellenére azonban azt láthattuk, hogy az erdélyi reformátusság lélekszámban növekedett, fejlődött az oktatás terén, illetve meg tudta tartani az identitását a katolikus nyomás ellenére, mely egyház (katolikus) Habsburg támogatásnak örvendhetett. A protestáns felekezeteknek fejlődése annak is köszönhető volt, hogy nem volt éppen olyan szigorú nyomás Habsburg részről, azaz nem rekatolizációs folyamat vette kezdetét a századfordulón. A második részben a Görgényi Református Egyházmegye kialakulásáról szóló beszámolóját, annak egy általános bemutatását tűztük ki célul, ami által egy átfogó képet szerettünk volna nyújtani az egyházmegyéről. Ebben a részben a következő kérdésekre kerestük a választ: Mikor alakult meg az egyházmegye? Minek a következményeként alakult meg? Milyen területeket, egyházközségeket foglal magába az egyházmegye? Hogyan alakult a lélekszámbeli növekedés, illetve csökkenés? Kiderült ebben a részben ugyanis az, hogy a lutheránus felekezet, melyet főként szászok alkottak, lélekszámilag megcsappant, amit a török dúlások eredményeztek. A lutheránusok megapadása a református térnyerésnek kedvezett úgyannyira, hogy 1641-ben létrejött a Görgényi Református Egyházmegye.
A harmadik részben betekintést nyerhettünk a Görgényi Református Egyházmegye életébe a vizitációs jegyzőkönyv feljegyzései alapján. Itt az 1800-ik esztendőben történt vizitálást vettük szemügyre, s vizsgáltuk meg több szempont szerint. A vizsgálat során ismertetést nyújtottunk az egyházmegye belső életéről, körüljárva a következő kérdéseket: Hogyan végezték a lelkészek a szolgálatukat? Milyen fegyelmi ügyekre került sor gyülekezeti tagokra és lelkészekre nézve? Milyen építkezési rendeleteket hoztak? Hogyan áll az egyházközségek pénztőkéjének forgalma? A vizitációs jegyzőkönyv ezen részletének (1800-ik év) a bemutatásával az egyházmegyének egy konkrétabb bemutatására törekedtünk, valamint egy megfoghatóbb képet szerettünk volna adni arra nézve, hogy mit jelentett a vizitáció a gyakorlat során. Elméleti szinten ugyanis egy általános képet nyújtottunk arról, hogy mit kell magába foglaljon az esperesi vizitáció, azonban a vizitációs jegyzőkönyv ismertetése megvilágította azt is, hogy sok esetben az elmélet nem egyezik gyakorlattal. Következtetésképpen, ezzel a dolgozattal arra törekedtünk, hogy egy általános képet nyújtsunk az erdélyi református felekezetnek egy adott térségéről (Görgényi Református Egyházmegye), annak mindennapi életéről a 18 – 19-ik század fordulóján. A munka azonban nyitva hagyja azokat a kérdéseket, melyek azt vizsgálnák, hogy az akkori kor egyházi szigorúsága miben segítette az egyház tekintélyének a megmaradását, illetve hogyan tekintünk vissza ma az akkori korra.