A Görgényi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei az 1801-es év második felében

Contributor

A szakdolgozatom témája a Görgényi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyveiknek vizsgálata az 1801-es év második felében volt. Az első részben a kor református egyháztörténetébe nyertünk rövid betekintést. Megfigyelhettük azt, hogy ebben a korban, tehát a 18-19. században, Erdélyre nézve nagyon sok szigorítás érkezett a Habsburg részről, II. József által behozott rendelkezések befolyással voltak Erdély területére is. Azok a rendelkezések amelyek Magyarország területén a protestánsokra nézve előnyösek voltak, Erdély számára nem voltak azok mivel hátráltatták Erdélyt. Azonban a szigorítások ellenére azt láthattuk, hogy mégis a reformátusság meg tudta tartani az identitását, illetve Erdély terültén növekedni kezdett a lélekszám és az oktatás is fejlődött. Ezek a rendeletek nem hátráltatták az egyházakat, csak kellemetlenül érintette őket. A protestáns felekezetek azért tudtak fejlődni, mert nem volt éppen olyan szigorú nyomás a Habsburg részről.

A második részben a Görgényi Református Egyházmegye kialakulásáról számoltam be. Ebben a fejezetben beszéltem az egyházmegye anyaegyházközségeiről, templomépítésekről, az egyházmegye lélekszámáról, az egyházi szolgák képzéséről és szerepéről, illetve megemlítettem az ismeretesebb espereseket is. Néhány kérdésre kerestük a választ ebben a részben: Mikor és minek a következményeként alakult meg az egyházmegye? Kik voltak abban a korban az esperesek? Milyen területeket foglalt magába az egyházmegye? Miképpen alakult a hívek növekedése illetve csökkenése? Számomra fontos volt ez a rész, mivel én a Görgényi Egyházmegyébe tartozók és a kutatás során nagyon sok hasznos információval gyarapítottam eddigi ismereteimet.

A harmadik részben betekintést nyerhettünk a Görgényi Református Egyházmegye életébe a vizitációs jegyzőkönyv feljegyzései alapján. Az 1801-es év második felébe nyertünk betekintést. Itt meg szeretném említeni azt, hogy sok érdekes dolgokkal kerültem szembe. Ilyen például az, hogy az esperesi vizitáció során a lelkipásztorok, egyházi elöljárók és egyháztagok erkölcsi életével foglalkozva, büntető eljárásokat szabtak ki az erre érdemesnek bizonyult személyekre. Abban az időben az iskolamesterek szerepe is nagyon fontos volt a lelkipásztorok tevékenysége mellett. Az iskolamesternek fontos szerep jutott az elkövetkezendő generáció egyházi életére való felkészítésében, mivel nagy jelentőséget tanúsítottak a fiatalok hovatartozásához.