Az 1815. évi Generális Zsinat

Contributor

A licenciátusi dolgozatomban egy általános leírást nyújtok a 19. századról, Erdély népességéről. Az 1785-ös népszámláláson a magyarok létszáma Erdélyben mindössze 33%. Az akkori kor mezőgazdasága, ipara és kereskedelme akkor kezdett fellendülni és a kulturális épp fellendülőben volt. Láthattuk, hogy a kultúrában is jelentős fejlődés kezdődött, hisz fellendült a könyv írás és nyomtatás, így könnyebbé és elérhetőbbé vált a tanulás, ennek következtében több és több ember járt iskolába és művelte magát. Egyházi szempontból kétségtelenül az egyik, ha nem a legfontosabb esemény az II. József a Türelmi Rendeletének a kiadása volt. Előzményei közé tartozott, hogy Mária Terézia idejében olyan törvény volt érvényben, ami nem engedte meg a protestáns híveknek a szabad vallásgyakorlást az ország bármely pontján, csak a kijelölteken. II. József ezt akarta felszámolni a Türelmi Rendelettel. A protestánsok számára rendkívül kedvező volt ez a helyzet, hisz e rendelet után épült több mint száz templom a protestáns falvakban, jöttek létre új gyülekezetek és a protestánsok hivatali posztot is vállalhattak, ellentétben a Mária Terézia uralkodásának idejében. Tíz évvel a Türelmi Rendelet kiadása után gyűlt össze a budai országgyűlés, ahol 60 cikkelyben fektettek le egyházi szabályokat. Két kérdést kivéve mindenben meg tudtak egyezni. A két vitatott kérdés a vegyesházasság illetve az ebből született gyermek felekezetének kérdése volt.

A dolgozat betekintést nyújt a 17-18. századi tanítók munkakörébe és életkörülményeibe. Megtudhattuk, hogy az iskolaköteles gyerekek töredéke járt csupán iskolába, mert a szülők inkább vitték őket segíteni a munkába, minthogy iskolába küldjék gyermekeiket. A legjobb keresetük az erdővidéki és sepsi egyházmegyék tanítóinak volt, míg az udvarhelyi és a marosi megyékben szerényebb tanári fizetésért dolgoztak. A dolgozat utolsó fejezete az 1815-ös Gálfalván tartott generális zsinattal foglalkozik.