Református lelkipásztorok érzelmi intelligenciájának vizsgálata a XXI. század második évtizedében Romániában

Dolgozatom a mára már nagy népszerűségnek örvendő érzelmi intelligencia témakörét járja körül. Vizsgálódásom fő célja, hogy felhívja a lelkipásztorok figyelmét érzelmi intelligenciájuk fejlesztésének fontosságára a szolgálatban. Feltételezésem szerint a lelkipásztorok többsége nem számol tudatosan az érzelmi intelligenciával, ezért nem fordít hangsúlyt a fejlesztésére sem. A célom eléréséhez először kvalitatív kutatási módszerként a mélyinterjút alkalmaztam, majd ennek tükrében kvantitatív kutatást végeztem, kiértékelő kérdőív segítségével. Felmérésem célcsoportja az Erdélyi és Királyhágómelléki Református Egyházkerületek lelkipásztorai voltak. A két Egyházkerületből összesen tizenkét lelkipásztorral készítettem mélyinterjút. A kiértékelő kitöltésében százhetvenegy lelkipásztor vett részt, amely a két Egyházkerület lelkészeinek több mint húsz százalékát teszi ki. Kutatásom eredményeit összegezve arra a következtetésre jutottam, hogy a megkérdezett lelkipásztorok nagy része tisztában van az érzelmi intelligencia fontosságával és élete, szolgálata során figyelmet fordít annak fejlesztésére. Ugyanakkor a kiértékelő kérdőív eredményeiből az is megállapítható, hogy a résztvevők több mint kétharmada megfelelően fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezik. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy egy posztmodern lelkipásztor önismeret és érzelmi intelligencia fejlesztése nélkül nem tud hatékonyan dolgozni.