A relacionális etika szerint a másik emberrel való találkozás és kapcsolat meghatározza a létezésünket: általa formálódunk, az ember a Te által lesz Én-né. A házasság ideális esetben egy életre szóló kapcsolat, amelyben a házastársak keresik az egymás iránti valódi és hosszantartó szeretet, a bensőségesség, az egymás melletti és általi növekedés lehetőségeit.
Meggyőződésünk, hogy a kazuáliák nagy jelentőséggel bírnak, mert a családi életciklusváltásokhoz kapcsolódva elmélyítik a kapcsolatokat. Erre nagy szükség van a gyors és sokszor felszínes megoldásokat kínáló társadalomban, amely, mint „elidegenítő struktúra” csökkenti a valódi szeretet és a bensőséges kapcsolatok kialakulásának esélyét. Az értékek relativizálódásával együtt jár a házasság intézményének gyengülése, aminek következtében egyre több keresztyén házasság fullad kudarcba. A házasságra készülő fiataloknak segítségre van szükségük a romboló szellemi, érzelmi és erkölcsi társadalmi hatások és az egyre nagyobb személyes és kapcsolati kihívások közepette. Ez a felismerés nem tükröződik kellőképpen az egyház, a lelkipásztor szolgálatában. Emiatt egyre sürgetőbb a házasság- és családgondozás, ezen belül pedig a jegyesbeszélgetések, mint a házasságkötésre való felkészítés gyakorlatának a meghonosítása.
Az „áldás tere”, különösen a házasságkötés megáldásakor, az az irgalmas ölelés, ahol az áldó Isten szövetséges közösségre lép az emberrel. A „Holtomiglan vagy holtáiglan”? - A jegyesbeszélgetés, mint házasságkötésre való felkészítés gyakorlatának ismerete keresztyén fiatal házasok körében című dolgozatomban többek között arra keresem a választ, hogy a jegyesbeszélgetés gyakorlata milyen mértékben ismert a fiatal házasok körében. A jegyesbeszélgetésre úgy tekintek, mint a lelkipásztor kazuális szolgálatának szakszerű, preventív és lelkigondozói jellegű feladatára. Ennek formálásához tudnunk kell, hogy milyen képzetek élnek a fiatalokban a jegyesbeszélgetéssel kapcsolatban. Hogyan segíthet a lelkipásztor a házasságkötésre készülő fiataloknak a jegyesbeszélgetések által? Melyek azok a releváns témák, amelyek a jegyesbeszélgetés részét kellene képezzék?
Feltételezésem szerint a jegyesbeszélgetések ismertsége összefüggésben áll a házasságkötés évével, valamint a házastársak életkorával is. Ennek feltérképezéséhez az empirikus kutatás módszereit is segítségül hívom, önbevallásos kérdőívek és azok eredményeinek korrelációs statisztikai feldolgozása által.
(A 26. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia protestáns teológia szekciójában bemutatott dolgozat (II. díj).)