'Hogy hűséges segítőtársa, gondviselője legyek'

Subtitle
Fiatal családok lelkigondozói kisérése, különös tekintettel a gyermek optimális fejlődésére
Contributor

Az utódoknak joguk van ahhoz, hogy egy szeretetteljes, bizalomra és méltányosságra épülő családi közegben növekedjenek fel. Az, hogy az „elég jó” szülők részéről miként tapasztalják optimális fejlődésük fentebb említett alapköveit, nagymértékben múlik azon, hogy a párok képesek-e a kapcsolatukban a harmonikus és egymást gazdagító házastársi kapcsolatra. A dolgozatban részletesebben taglalt posztmodern korral való szembesülés nem ragadhat meg a tudatosítás szintjén. Az egyháznak és a lelkipásztornak, mint Isten szolgájának fontos szerepe lehet a boldog és harmonikus családok létrejöttében és fennmaradásában. A dolgozatban taglalt kontextuális szemlélet – amely némiképp a posztmodernben tapasztalható változás, változtatni akarás és rendezetlenség ellentéte – ismerete segíthet abban, hogy támogassuk a relacionális etika fényében létrejött kapcsolatokat. A fiatal családok kisérésének fényében jó az, ha a lelkipásztor kazuális igehirdetői szolgálatát megelőzi egy szakszerű, preventív, lelkigondozói igényességű házassági előkészítő beszélgetéssorozat, amely által a lelkipásztor hozzájárulhat a párkapcsolatok meggazdagításához és a párokkal való jövőbeli bizalom megalapozásához. Hisszük, hogy a lelkipásztor a kazuális szolgálatot előkészítő házassági beszélgetés során megalapozhatja későbbi lelkigondozói hitelességét, és a kialakított bizalmi és segítő kapcsolat a házasságkötés megáldása után is folytatódhat. Az elméleti részben leírtak és az empirikus kutatás eredményeinek ismertetése által rávilágítottunk a jegyeseknek és házasokkal való foglalkozás fontosságára és módszerére. A dolgozat kitekintéseképpen utalok a kérdőíves felmérés utolsó két állítására, amelyek reflektálnak két sürgetően fontos feladatra, amelyet jó lenne egyházi szinten megfontolni és megvalósítani. A lelkipásztorok nagy többségének véleménye szerint szükség van a lelkipásztorok képzésére a házasságtanácsadás területén. Emellett a kérdőív végén az az igény is megjelenik, hogy szükség lenne olyan modellre, amely segítségképpen szolgálhat a jegyesbeszélgetések és házasalkalmak tartását illetően. Reményeim szerint kutatásommal hozzájárulhatok ahhoz, hogy a házasságmegsegítés és a jövő generáció iránti felelősségvállalás sürgető feladatként való tudatosítása a tettek és megvalósítás szintjére lépjen.

(Ez a dolgozat a 27. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián I. helyezést ért el.)