A dolgozatom címe és egyben témája is Szűz Mária mennybevitelének dogmatörténeti elemzése. Ez a dogma, amelyet igen későn mondott ki a római katolikus egyház, kezdetben csak a nép körében élt, csodálatos legendák és mesék formájában. Később a negyedik század körül született meg a „Transitus Mariae” című apokrif irat Mária haláláról és testi-lelki mennybeviteléről. A legenda szerint ezt a művet Arimáthiai József írta. Később valószínűleg ebből inspirálódva egy bizonyos Meliton nevezetű szárdeszi püspök írja meg ennek az iratnak a „B” verzióját, mely ugyan hasonlít az elsőre, de részletesebben meséli el a történetet. A hetedik században már liturgikus könyvekben is megjelennek erre az eseményre utaló részek. A tizenkettedik században ez a hagyomány átterjedt nyugatra is. István király már a Szűzanya oltalmába ajánlja országát. Végül a Mária jelenések gyakorisága miatt és a hívek kérésének engedve, 1950 november elsején XII. Piusz pápa ex-cathedra kihirdeti Szűz Mária mennybevitelét, mint dogma a „ Munificentissimus Deus” nevezetű Apostoli alkotmányában.
Szűz Mária mennybevitelének dogmatörténeti elemzése
Contributor
Tartalmi besorolás
Szakdolgozat típusa: BA Szakdolgozat
Szakterület: Rendszeres teológia
Kulcsszavak: dogmatörténet, Szűz Mária, XII. Pius pápa