A dolgozat hat egyházközség összeírásait foglalja magába és dolgozza fel: Mezőmadaras, Mezősámsond, Mezőkölpény, Székelykövesd, Mezőfele és Mezőcsávás. Az összeírások a Marosi Református Egyházmegye legrégebbi matriculájából, 1687–ből valók. A dolgozat a Marosi Református Egyházmegye kialakulásának ismertetőjével kezdődik, kitérve a reformáció térségbeli elterjedésére, valamint az adott korszak egyházi és társadalmi viszonyaira. Ezt követően rövid áttekintés olvasható a vizsgált egyházközségek múltjáról és történeti hátteréről. A források elemzése feltárja az egyes gyülekezetek gazdasági helyzetét, illetve vagyoni viszonyát. Tudomást szerezhetünk az egyházközségek tulajdonában lévő ingatlanokról, földterületekről, valamint az egyházi használatban álló tárgyakról, köztük az úrasztali edényekről, textíliákról és könyvekről. A dokumentumok emellett információt szolgáltatnak a jobbágyok helyzetéről, az általános adományozásról, továbbá a lelkészek és tanítók jövedelmi forrásairól.
A kutatás fontos részét képezi a matricula szövegének átírása és közreadása is, amely a forrás használatát és a további tudományos vizsgálatok elvégzését egyaránt megkönnyíti. A feltárt adatok hozzájárulnak ahhoz, hogy árnyaltabb képet kapjunk a 17. század végi református gyülekezetek működéséről, társadalmi beágyazottságáról és gazdasági lehetőségeiről.