A dolgozat Laborfalvi Berde Mózsa 19. századi unitárius alapítványtevő emlékezetét és a személye köré épült kultuszát vizsgálja. Bár Berde kortársai körében szigorú és takarékos életmódjáról volt ismert, hatalmas vagyonának az egyházra – elsősorban oktatási célokra – történő hagyományozása mély intézményi tiszteletet váltott ki. A kutatás gerincét az 1899 és 2025 között elhangzott, a Berde-serleggel mondott főtanácsi emlékbeszédek elemzése adja. A dolgozat bemutatja, hogyan formálták ezek a retorikai megnyilvánulások Berde alakját a közösség erkölcsi iránytűjévé, felruházva őt az önfeláldozás és a hivatástudat eszményeivel. A narratívák az idő múlásával, különösen az 1921-es romániai földreformot követő vagyonvesztés után, átalakultak: a hangsúly a nemzetépítésről és a materiális örökségről a szellemi és morális példamutatásra helyeződött át. A dolgozat célja rávilágítani, hogy a kultusz miként szolgálta az erdélyi unitárius identitás megerősítését a változó történelmi kontextusokban.