Repository index

Este o senzație teribilă pentru predicatorii practicanți să constate că metodele testate și ani de zile funcționale par să fie învechite, iar tipurile de predicări care păreau altădată eficiente sunt acum întâmpinate cu priviri plictisite și puterea lor de motivare de odinioară pare să fi dispărut. În astfel de momente, pastorii și specialiștii în omiletică încep să caute idei noi și inovatoare, pentru a putea pre-dica cu succes Cuvântul lui Dumnezeu. În bisericile protestante mainstream americane (bisericile metodiste, epis-copale, lutherane, prezbiteriene, etc.) această perioadă a fost numită „turnura narativă”. Părea că acesta ar fi fost răspunsul adecvat la multele probleme din predicarea americană care – s-a spus – a intrat în criză în anii '60 și '70.

Ez az előadás amellett áll ki, hogy fel kell éleszteni a teológiát mint mesterséget, éspedig oly módon, hogy teológiai hallgatóknak meg kell tanítani a teológus-mesterséget. Ennek érdekében három kérdéskört bont ki: 1. Milyen a kézműves mentalitás a paraszti mentalitással szemben? 2. Miként értendő és hogyan tanítható a teológia mint mesterség? 3. Szabad-e egyáltalán a teológiát mint mesterséget űzni? Végül néhány következtetést von le: az a teológus, akire mindinkább szükségünk van, olyan igazi mesterember, aki mindig újat tanul, hajlandó átképezni magát, hogy a gyülekezetnek a legjobbat nyújtsa; aki önmagát és teológiáját kivetítve szerénnyé lesz; és aki szemmel tartva az atyák hagyományait és a keresztyén emberek életét kész megtisztítani az evangéliumot a letűnt korok örök érvényű igazságokká kiáltott terméketlen magyarázataitól.

Ez a tanulmány az első és a második világégés közötti korszak homiletikai kiadványaiból válogat, bemutatva néhány, az elméleti és a gyakorlati homiletika tárgyköréből származó alkotást. Ezek között van a lelkipásztorok számára készült szakkönyv, illetve a lelkészek által írt prédikációkat tartalmazó kiadvány is. Inkább deskriptív, leíró jelleggel tárgyaljuk az ebben a korszakban megjelenő műveket, keresve bennük a korra leginkább jellemző sajátosságokat, rámutatva arra, hogy a tárgyalt korszak alkotásaiban mi lehetett inspiráló az akkori hallgató, olvasó számára, illetve hogy mi lehet ösztönző a mai olvasó számára?

A prédikálás jövőjét sejteti a furcsának tűnő cím is! Nem az én találmányom, ugyanis először David J. Lose amerikai lutheránus homiletikus kiváló tanulmányában találkoztam vele. A kifejezés a számítógépek világából származik, ahol már igencsak elterjedt a Web 2.0. fogalma. Tudomásunk szerint először Darcy DiNucci használta egy 1999-ben megjelent írásában, és arra értette, hogy a világháló fejlődésével a hangsúly egyre inkább a közösségi felhasználásra esik, ahol a felhasználók a valamikori képernyőbámulás helyett már önmaguk alakíthatják a világhálós tartalmakat, beleszólhatnak alakulásába, és interaktívan meg is oszthatják egymással véleményüket, elképzeléseiket. Tehát a mindennapi kommunikációnkat alapjaiban befolyásoló internet világában a statikus, készen kapott információfogyasztás helyét átvette az aktív tartalomteremtés, és ez igen hamar népszerűvé vált a felhasználók körében.

Ebben a dolgozatban azokat az unitárius homiletikai kiadványokat mutatom be röviden, amelyek 1861 és 1918 között jelentek meg. Elsősorban prédikációkról és az ezeket összesítő gyűjteményekről lesz szó. Ezek nyomtatásban jelentek meg az erdélyi és magyarországi unitáriusok kiadásában. Szándékom pedig az, hogy ezek által bepillantást nyerjünk a kiválasztott korszak történéseibe, de nemcsak az egyháztörténeti jelentőségűekbe, hanem az azokat előidéző szellemi-lelki tevékenységekbe is.

A dolgozat a történeti Jézus-kutatás „legújabb” eredményeit ismerteti röviden, illetve olyan Jézus-portrékat próbálok számba venni, amelyek sokszor kedvezőnek, máskor „meredeknek” hangzanak még a szabadelvűnek mondott „unitárius fül” számára is. Célom pedig az, hogy inkább a magam számára igyekszem egy kis világosságot gyújtani e vitatott és ellentmondásos Jézus-kutatás területén.

Az új homiletika tanulmányozása közben számomra az vált egyértelművé, hogy a homiletika különböző korszakai attól függnek, hogy a docere – delectare – movere (flectere) hármasában éppen melyik a hangsúlyosabb. Azt is látom, hogy a delectare, és benne a narratív prédikálás akkor jön elő, amikor a fásultság, a rezignáltság, a legyintés, a beletörődés, az unalom vesz erőt a prédikáció hallgatóin. Bár az Egyesült Államokban ez a narratív korszak már lecsengőben van, az az érzésem, hogy a megjelenését megelőző válság jeleit már mi magunk is érezzük. Nem a tartalommal van a gond, hanem a klasszikus formát látom sokszor kevésnek. Azt, hogy mindig tanítani és rábírni akarunk. Ideje talán teret engedni a több gyönyörködtetésnek. Nem öncélúan, nem az élménytársadalom nyomásának engedve, hanem az evangélium személyessé tételének, a változást előidéző erőt, az ihletést felmutató szándékkal.

A magyar protestáns anyanyelvű gregorián tételeket tartalmazó könyvek, az ún. graduál-könyvek a hazai protestáns egyházak istentiszteletében mintegy másfél-két évszázadig – a gyülekezeti énekeskönyvvel együtt – alapkönyvnek számítottak. A nagyobbrészt kéziratos graduál-kötetek összeírásának „virágkorát” a 16–17. századra tehetjük, s okkkal feltételezhetjük, hogy a jelentősebb magyar protestáns gyülekezetek ebben az időben rendelkeztek saját, általában kéziratos gyűjteménnyel.

Most már lehetséges fentartás nélkül a vallástörténeti alapra helyezkedni és a vallás metafizikai oldalát minden csorba nélkül egészen természetesen érvényesíteni. Így egészen közel juthatunk a bibliához, és bele helyezkedhetünk annak eredeti világnézletébe. Ez által az élettelen, merev orthodoxia életet; a ma általában elfogadott pietizmus pedig csontot és izmokat nyer. A metafizikai alapon tartott vallástörténeti theologia az igazi keresztyén, és egyben tudományos theologia, mely a vallásnak úgy tapasztalati, mint metafizikai oldalát összefoglalja. Es nekünk igazi gyönyörűség volt Mk nyomán a nagy mindenség egész egyetemét bejárni Jézussal a mennyei Atya előtt: Galilea virágos lankáit és az egek transscendes magasságait.

Obadja neve alatt tizennégy hatsoros strófa maradt ránk, melyek közül az öt elsőben (az 1-9. v.) egy régebbi balladát találunk, mely Jer. 49, 7-22. vben is megvan. Nagyon valószínű, hogy ennek a balladának a szerzőjét hívták Obadjának; mostani könyvecskénk írójának a nevét pedig nem ismerjük. --- Egy kései irodalmi termék a Jóél könyve is, amelynek keletkezési korát pontosabban nem is lehet meghatározni. Csak annyit mondhatunk egész általánosságban, hogy Tritozekarjánál, akinek művét mi 134 utánra tettük, valamivel későbbi lehet, mert eschatologiai anyaga, amivel dolgozik, már valamivel kiképzettebbnek és megállapodottabbnak látszik azénál.

E könyvecske nem egy ember alkotása, hanem a néplélek szülötte. Úgy termett, mint a népdalok, népmondák stb. teremni szoktak. Hogy történeti személy a hőse, az inkább e mellett szól, mint ez ellen. Ha eredetileg tényleg a Királyok midrásában volt a helye és onnét (2 Kir. 14, 27 mögül) vétetett át a Dodekaprophetonba, az sem mond ellene népies eredetének. Ellenben feltétlenül mellette szól annak minden izében népies hangja, természetes eszejárása és az, hogy irodalmi anyagát, mint pl. a veszedelembe jutott hajóról a bűnös vizbedobása, a csodálatos hal, a csoda nagy város, annak napi járóföldekben megadott méretei, a csodafa stb., mind a népmeséknek — jórészt régi mythosok maradványaiból gyűjtött — közös kincseiből meríti.

Habakuk könyvének egész gondolatvilága határozottan a Nagy Sándor korára és körülményeire utal. Az egész egy művészileg három fejezetre tagolt egységes és kerek irodalmi mű. Tartalma az, hogy Nagy Sándornak szinte isten-ellenesen emberfeletti sikereit az magyarázza, hogy Jahve őt büntetésül bocsátotta a világra. De túlkapásaiért ő ellene is kész már a bűntető ítélet, amit a leigázott népek fognak rajta végre hajtani. Ez oly rettenetes katasztrófába sodorja a világot, hogy még az egyptomi szabadítás alkalmával történteket is felül múlja.

Mal’akinak sem látomásai sem elragadtatásai nincsenek. Ezeket helyettesíti nála az eschatalogikus világnézlet, melynek alapján állva, ő is, mint a régi nagy próféták, Jahve szempontjából, az örökkévalóság szempontjából ítéli meg a véges dolgokat. A prófétai isteniismeret magaslatán áll, mikora vallásos viszonyt Jahve közt és népe közt az atya és fiú, egyben az úr és szolga viszonyának fogja fel, és úgy a kultuszi, mint az erkölcsi kötelességek teljesítését az e viszonyból folyó őszinte tisztelet külső megnyilvánulásának tekinti.

Ez nem zengzetes új fordítás, nem is az evangélium versbe szedése; hanem annak lehető legeredetibb alakjába való visszaállítása szöveg, versforma és szerkezet tekintetében egyaránt. A szabad verselésnek ez a formája, mely napjainkban a modern irodalomban újból kezd tért hódítani, a római császárság korában volt virágzó. De a bibliai irodalomban még régibb, mert úgy tekinthető, mint az ősi prófétai verselés egyenes leszármazottja.

A 2 Kir. 23 1 sköv. elmondja, hogy Jósija, Júda királya (640—608-ig Kr. e.) ünnepélyesen kihirdetett egy törvénykönyvet, a „Szövetség Könyvét“, ami az akkori nyelven azt jelentette, hogy a „Vallás Könyve“; és annak alapján nyomban (Kr. e. 622-ben) hozzá fogott egy nagy reform-munkához, és megtisztította Júdának az ő elődei, Manassé és Ámon alatt nagyon elpogányosodott istenitiszteletét. Ma általánosan elfogadott vélemény az, hogy Jósijának ez a törvénykönyve most a Mózes ötödik könyvének, azaz a Deuteronomiumnak a 12—26. fejezeteiben van előttünk. Ennek a törvénykönyvnek fordítását és rövid magyarázatát veszi az olvasó ebben a kis füzetben. A fordítás is, a magyarázat is tisztán tudományos célt szolgál; de úgy van írva, hogy azok is könnyen olvashatják, akik nem szakemberek.

1. Bevetés.
2. Történeti könyvek.
3. Tanító könyvek.
4. A prófétai könyvek.
5. Az újszövetség ismertetése. A középiskolák II. oszt, számára.
6. A történeti könyvek.
7. A tanító könyvek.
8. A katholikus levelek.
9. A prófétai könyv.
10. Függelék.

Megjelent az Ünnepnapok első számában.

Tartalomjegyzék:

1. Megnyitó beszéd
2. A hit
3. Az üdvélet
4. A megtérés
5. Az újjászületés
6. A megdicsőülés
7. A feltámadás
8. A praedestinatió
9. A keresztyén programm

Ha valaki megpróbálná a reformátusok egyetemességének vallási életét egyénenként elemezni, hát a holtak imádásától kezdve a legmagasabb fejlődési fokig minden régi és új vallás elemeit mind megtalálná benne. De így van ez a bibliával is. És épen ez az, ami lehetővé teszi nemcsak azt, hogy a mi vallásunkat visszavigyük a zsidó vallásra, hanem azt is, hogy a zsidó vallást és annak elődjét, Izráel vallását is visszavihessük a maga legkezdetlegesebb eredeteire.

Prófétánknak sem látomásai, sem elragadtatásai nincsenek, sem egyáltalán valami extaticus jelenségek nála nem észlelhető. Annál mélyebb elmerülés azonban Jahveh érzelmeibe. És Ámós mellé, aki Jahveh megközelíthetetlen szentségét és hatalmát, mindeneken diadalmaskodó igazságosságát hirdette megrázó érővel, érdekesen sorakozik Hóséa, aki viszont Jahveh gondviselő, nevelő, fáradhatatlanul küzködő szerelmébe mélyed el, annak fényénél ítéli meg népe helyzetét és hirdeti neki Jahveh ítéletét; és végül annak végleges diadaláról csillan fel előtte egyszer egy sejtelmes reménysugár.

Ez a kötet a Zsoltárok 1-41 fejezetét tartalmazza Kecskeméthy István új fordításában.

1. Az eset. (I. Móz, III, 1—8.)
2. Az első átok az első igéret. (I. Móz. III, 9—24.)
3. Az első jel (I. Móz. VII, 1—16.)
4. A második jel. (IV. Móz. XXI, 4—9.)
5. A Messiás személye. (És. XI, 1—2. és Lili, 2 -7.)
6. A Messiás országa. (És. LXV, 17 —25.)
7. A tizenkettedik órában. (Lukács III, 2—17.)
8. Az utolsó próféta. (Ján. I, 19—29.)
9. Jézus születése. (Lukács II, 1—7)
10. Örömhír. (Lukács II, 8—14.)