Repository index

Works of Protestant reformers in the collections of the Lutheran High School in Mediaș. Since 2018, our research has been conducted in the historical libraries of Transylvania, focusing on the works of fifteen Western European Protestant theologians, known as reformers, who were active in the 16th century. At the Lutheran Gymnasium library in Mediaș, we discovered 58 theological texts by these authors. This number is representative of the average size of the collections we have examined. Notably, three-quarters of the works we reviewed are attributed to just three of these authors: 19 works by Melanchthon, 16 by Calvin and 10 by Luther. The number of writings by the other authors is much smaller: 4 from Musculus, 3–3 from Aretius and Brenz, and 1–1 from Bèze, Chyträus and Zanchi. Almost three quarters of these publications, 43 in all, were brought to the Carpathian Basin before 1601, mostly in the second half of the 16th century.

A prozelita kifejezés az intertestamentális korban nyeri a zsidó hitre áttért pogány származású ember jelentést. Ebben a korszakban fogalmazzák meg az betérést megelőző feltételeket, és szögezik le a belépéshez nélkülözhetetlen rituális cselekedetek sorrendjét és értelmét. A zsidó társadalomban a prozeliták is jog által meghatározott státust nyernek, amit a rabbinikus irodalom kellőképpen tárgyal. Egyes konzervatív vagy fundamentalista beállítottságú csoportok ellenezték mind a térítést, mind a prozeliták befogadását. A diaszpórában viszont sokkal inkább misszió szándékú a nyitottság. Ez a kétféle magatartás erőteljesen jelentkezik a rabbik prozelitákkal kapcsolatos vitáiban is, jóllehet a farizeusi gondolkodású rabbik nem a prozelitizmus legitimitását tették kétségessé, hanem az áttérés feltételeinek részleges, elhanyagolhatónak vélt pontjait. A viták kiterjedtek a prozelita nők és gyermekek, a körülmetélés és bemerítés kérdéseire is.

A dolgozatom témája a Brassóban kiadott magyar evangélikus káték a 18-19. században. A dolgozat célja, hogy felkutassa, összesítse az idők folyamán már feledésbe merült brassói magyar evangélikus kátékról rendelkezésre álló adatokat, valamint, hogy a dolgozat eredményeinek népszerűsítése révén visszahozza a köztudatba az erdélyi magyar evangélikus vallásos irodalomnak ezeket a példáit. Kutatásomhoz szükség volt levéltári kutatómunkára, valamint különböző szakirodalom elolvasására és feldolgozására is (egyháztörténet, teológiatörténet, liturgika, kateketika). Kutatásom célcsoportjához tartoznak mindazok, akik érdeklődnek az erdélyi magyar evangélikus egyháztörténelem, a katekizmus kialakulása és magyar területen való elterjedése, valamint az erdélyi magyar evangélikus vallásos irodalom iránt.

Ez a tanulmány a Kol 3,11 jelentését tisztázza, összehasonlítva azt a Gal 3,28 és az 1 Kor 12,13 verseivel. A visszatérő "görög és zsidó" vagy "rabszolga és szabad" kifejezések ellenére sem bizonyítható, hogy e három szöveg valamilyen rögzített beszédmódot képvisel. Ez pedig azt jelenti, hogy mindhárom felsorolás az adott szövegösszefüggésben nyeri el értelmét. Ennek megfelelően a Kolossébeliekhez írt levél, és különösen a Kol 3,5-17 kontextusának összefüggésében megállapítható, hogy az 5. és 8-9. versekben említett bűnök katalógusával ellentétben a Kol 3,11-ben felsorolt személyi jellemzők egyike sem összeegyeztethetetlen az új emberrel, sem a 12-17. versekben szereplő keresztény erények sorával. A rendelkezésre álló adatoktól függően a 11. v. egyes kifejezéseit a nagyobb páli korpuszon belül is értelmezzük.

Az Exodus 4,24–26 egyike azoknak az ószövetségi történeteknek, amelyek a mai bibliaolvasóban kérdések sorozatát indítják el. Ez a rövid epizód egy félelmetes Isten képzetét tárja elénk, aki látszólag minden ok nélkül tör rá a néhány sorral előbb komoly feladattal megbízott Mózesre azzal a szándékkal, hogy megölje őt. Sem ez az epizód, sem annak közvetlen kontextusa látszólag nem ad magyarázatot erre a szokatlan isteni megnyilvánulásra. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy e történet eredeti formája a 4,19.24-26 versekből állt, s Exodus 2,23a közvetlen folytatása lehetett. Eszerint az Ex 4,19.24–26 eredeti értelmét nem az aktuális összefüggésben, hanem az Ex 2 kontextusában kell keresnünk. Az ókorban (az Ószövetségben is) jól ismert „életért életet adj” elvet képviselő bűnarányos büntetési forma, az úgynevezett talió-törvény értelmében Mózesnek az életével kellene fizetnie az elkövetett gyilkosságért.

Röpke történelmi visszapillantásunk tükrében sok évszázados társkeresés útjai elevenednek meg.

A Lutheránus Székelymisszió című dolgozatban az evangélikus hit Székelyföldön való elterjedését tárgyalom, különös tekintettel a sepsiszentgyörgyi és a kézdivásárhelyi gyülekezetek megalakulásának történetére. A dolgozat középpontjában a templomépítések folyamata áll. Jegyzőkönyveket, újságcikkeket, lelkészek beszámolóit használtam a tanulmány elkészítéséhez. A dolgozat megírásával kettős célom volt. Egyrészt az előttünk munkálkodó evangélikusok buzgóságának és kitartásának emléket felállítani. Másrészt a jelenlegi és a jövendőbeli nemzedéknek nevelő, példamutató értékű lehet elődeink munkássága.

A dolgozatom fejezeteiben azokat a tényeket ismertetem, amelyek az egyházkerület törvényes elismertetéséhez vezettek. Leírom azokat a harcokat, amelyeket megvívtak az egyház lelkipásztorai és vezetői az állammal. A trianoni békeszerződés nyomát még mindig érezni lehetett abban a korban, hisz nemcsak az egyházzal ápolt eléggé ellenséges kapcsolatot az állam, hanem a magyar kisebbséggel is.

A jubiláris ünneplést vizsgálom a dolgozatom fejezeteiben, mégpedig egyes egyházközségek iratait alapul véve. A címre való tekintettel fontos megemlítenem, hogy több anyagot találtam a barcasági egyházközségekben, de mivel találtam anyagot más egyházmegye egyházközségeiből is, azokat is belefoglaltam. A dolgozatom fejezeteiben próbálom feleleveníteni mindazt a nyomorúságot, amit akkoriban az evangélikus egyházközösségek elszenvedtek, valamint a nehéz időket követő hatalmas ünnepséget, melyet ezen egyházközösségek szerveztek meg, a reformáció 400 éves jubileumának az évfordulója alkalmából.

Dolgozatomban a a barcasági magyar evangélikus egyházközségek helyzetét vizsgálom a fennmaradt dokumentumok alapján, amelyek rávilágítanak az 1916-os váratlan román betörést követő helyzetre, a kegyetlen menekülésre, a hazatérésre. Dolgozatomban ismertetem a barcasági magyar evangélikus egyházközségek nehéz időkben átélt helyzetét. Ennek a vidéknek a lelkészei és a csángó nép sokat fáradoztak azért, hogy Isten igéjét azon a nyelven hirdethessék, melyet a barcasági evangélikus hívek mindig anyanyelvüknek tekintettek.