Repository index

A prozelita kifejezés az intertestamentális korban nyeri a zsidó hitre áttért pogány származású ember jelentést. Ebben a korszakban fogalmazzák meg az betérést megelőző feltételeket, és szögezik le a belépéshez nélkülözhetetlen rituális cselekedetek sorrendjét és értelmét. A zsidó társadalomban a prozeliták is jog által meghatározott státust nyernek, amit a rabbinikus irodalom kellőképpen tárgyal. Egyes konzervatív vagy fundamentalista beállítottságú csoportok ellenezték mind a térítést, mind a prozeliták befogadását. A diaszpórában viszont sokkal inkább misszió szándékú a nyitottság. Ez a kétféle magatartás erőteljesen jelentkezik a rabbik prozelitákkal kapcsolatos vitáiban is, jóllehet a farizeusi gondolkodású rabbik nem a prozelitizmus legitimitását tették kétségessé, hanem az áttérés feltételeinek részleges, elhanyagolhatónak vélt pontjait. A viták kiterjedtek a prozelita nők és gyermekek, a körülmetélés és bemerítés kérdéseire is.

Ez a dolgozat a 140 éve született Gachal János református lelkipásztor-esperes-püspök életét követhetjük az ő nyomtalan eltűnéséig. Szolgálata nagyobb részét a Délvidéken töltötte el, ahol megtapasztalta mindkét világháború borzalmait, és a körülötte hirtelen megváltozott világban ember tudott maradni. Segített, akin tudott: kommunistákat, zsidókat, szerb partizánokat mentett meg. Kiváló érzékkel szervezte a gyülekezetek életét. Szolgálata idején nem csak az egyházi, hanem az egész település kulturális és gazdasági élete is fellendült. 1944-ben szerbek által végrehajtott etnikai tisztogatás áldozata lett. Ma sem tudni pontosan, hogy mi történt vele, miután elvitte egy partizán, majd nyomtalanul eltűnt, s hogy hol temették el. Egyesek úgy vélik, hogy még elhurcolása napján agyonverték. A dolgozat végig kíséri a délvidéki magyar református egyház szervezeti alakulását is az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése és a második világháború alatt történt határmódosítások idején.