Repository index

A mesteri dolgozat öt marosszéki gyülekezet 1687-es összeírásáról szól, melyek név szerint a következők: Székelyszentistván, Makfalva, Székelyabod, Kibéd, Sóvárad. E dolgozat alapját az egyházmegye legrégibb matriculájának egy töredéke képezi, amely fióklevéltárnak is tekinthető, hisz számos oklevelet, határozatot, feljegyzést, díjlevelet tartalmaz. A marosi egyházmegye kialakulásának rövid történeti áttekintése után, dolgozatomban a felsorolt öt gyülekezet, illetve település rövid bemutatására kerül sor. Ebben kitérek a századok folyamán végbement átalakulásokra, változásokra, adott esetben nehézségeikre, illetve az önálló egyházközségi státusz elnyerésére. Ezt követően az egyházközségek javai kerülnek felsorolásra. A javak két csoportba kategorizálhatók: ingó és ingatlan. Az ingó javaknál főleg a klenódiumokra és a templomi, liturgikus textíliákra kerülnek előtérbe, illetve a templomi székek helyzete.

The research titled "Protocols of Five Congregations of the Maros Reformed Diocese from 1687: Nyárádselye, Berekeresztúr, Nyárádszentimre, Nyárádszereda, Nyárádszentanna" examines the year 1687 and the Maros Reformed Diocese. The study aims to uncover and analyze the surveys conducted in these mentioned five congregations, which are associated with the specific time period. The research provides a comprehensive overview of the congregations' history, their life within the Reformed Church, and the collected data. Through the analysis and interpretation of primary sources, insights can be gained into the daily lives of the congregations, religious practices, and other characteristics of religious life during this period. The findings of the thesis contribute to the historical and religious research of the Maros Reformed Diocese, helping to understand the characteristics and challenges of the 17th-century Reformed communities in Transylvania.

Barcaföldvár Brassóhoz közel helyezkedik el, az Olt folyó bal partján. A település határában 1942 és 1944 között szovjet hadifoglyokat őriztek, Románia átállását követően pedig magyar és német hadifoglyok, de legfőképpen észak-erdélyi magyar és (részben) sváb (németakjú) civilek szenvedtek itt 1944 októberétől egészen 1945 őszéig. A szakdolgozat próbálja feltárni az internáló központok létrejöttének történelmi okait és az észak-erdélyi internálásokat megelőző eseményeket. Szó esik a Maniu-gárda által vezetett magyarellenes atrocitásokról, Románia kiugrásáról a második világháborúból, a szabadon engedés körülményeiről, a foglyok segélyezéséről, valamint létszámáról, a történtek sajtó visszhangjáról, a Barcaföldváron létrejött emlékhelyről és a hídvégi emlékszobáról is. A dolgozat betekintést nyújt az 1944-45 közötti siralmas egyházi helyzetbe, amikor a falvak üresen, a gyülekezetek pásztorok és vezetők nélkül maradtak. Mindezt négy háromszéki lelkipásztor élettörténete szemlélteti.

Jürgen Moltmann, a Tübingeni Egyetem nyugalmazott rendszeres teológia professzora a 20. század és napjaink egyik legjelesebb német református teológusa. Személyes és szakmai életpályája egyaránt rendkívüli és inspiráló. Világszerte ismert teológussá A reménység teológiája című könyve tette őt, amely már 1965-ös megjelenésekor nagy visszhangot keltett, és azóta számos nyelvre lefordították. Legnagyobb érdeme az eszkatológiának mint a keresztyén reménység forrásának „újrafelfedezése”, a jelenlegi világnak az eljövendő fényében történő megismerése. Jelen írásnak Jürgen Moltmann Gott in der Schöpfung című könyve a fő forrása, amelyben korunk ökológiai kihívásának összefüggésében fejti ki a maga teremtéstanát, hangsúlyosan eszkatologikus és pneümatikus megközelítésben.

A Széki Református Egyházmegyének két vagyon összeírási jegyzőkönyveinek egyikét, az 1754. évi Conscriptio (gyülekezeti vagyonösszeírás) teljes egészét, azaz 184 oldalnyi kéziratnak az átírását tartalmazza e szakdolgozat.

A dolgozat a Görgényi Református Egyházmegye fizetésekkel és kegytárgyakkal kapcsolatos adatainak a feldolgozását tartalmazza.