Repository index

Content type
Year
Contributor
Subject area
Keywords
Please note that private documents only display excerpts. Displaying 6121 results
PublicationAdorjáni Zoltán20171106Pages: 684--686

PublicationBalogh Csaba20171106Pages: 686--688

PublicationBalogh Csaba20171106Pages: 690--691

PublicationFekete Károly20171106Pages: 691--693

Contributor

PublicationKovács Ábrahám20123Pages: 159--177

A krisztológia mindig az egyház hitét fejezte ki. Mondd meg kinek tartod Krisztust, és megmondom ki vagy – hangzik a sommás, de kanonikus mérceként működő kijelentés. A mérce azonban az Ige, a Szentírás és az abból jól megértett credo Krisztusra vonatkozó állításai. Minden kor találkozik a keresztyén hit lényegét megkérdőjelező tanításokkal, ezért is aktuális ma kitekintenünk a hitvalló református ősök vitáira. A liberális teológia nem tudott mit kezdeni Krisztussal, csak történeti Jézusról beszélt, az inkarnációt elképzelhetetlennek tartotta és a feltámadást pedig elfogadhatatlannak ítélte az ész talaján. E három gondolatot kívánja bemutatni e tanulmány a kortárs források alapján.

PublicationSawyer, Frank20123Pages: 179--198

In this article we shortly introduce T. S. Eliot, noting some major themes he addresses, particularly in relation to religious faith and the search for meaning in life. In the second and third sections our article concentrates on the 1934 church pageant, called ‘The Rock’. This drama was only published once and is hard to find. However, the poetry Eliot included in the drama, called ‘Choruses from The Rock’, have been reprinted and included in various volumes so that these are readily available. But among those people who have read some or all of the ten Choruses from The Rock, very few have ever found a copy of the play in which these poems were situated.1 We present quotations from the ten choruses, with a few annotations at times concerning the context. In the fourth section we look at various aspects of Eliot’s Christology as found in The Rock.

PublicationBrinkman, Martien E.20123Pages: 229--243

Contributor

PublicationVisky Sándor Béla20123Pages: 245--255

PublicationGraaf, G. Henk van de20123Pages: 335--364

PublicationHermán János20123Pages: 365--381

PublicationKállay Dezső20123Pages: 383--386

PublicationKállay Dezső20123Pages: 387--391

Contributor

PublicationBalogh Csaba20134Pages: 9--38

Az Ószövetségben közel 650 helyen találkozunk a "Jeruzsálem" névvel. Ám ezek a referenciák jobbára a Dávid királyságát követő korszakra vonatkoznak, amikor Jeruzsálem politikai és vallási szempontból a királyság központjává válik. De milyen is volt ez a város, mielőtt Dávid fővárossá tette volna? Ez a tanulmány előbb röviden áttekinti azokat a bibliai utalásokat és régészeti eredményeket, amelyek fényt vetnek a monarchia korát megelőző Jeruzsálem életére. A tanulmány második, terjedelmesebb része a honfoglalás előtti Jeruzsálem kánaánita királya, Abdi-heba és az egyiptomi királyi udvar közötti diplomáciai levelezés anyagát dolgozza fel. Az ún. Amarnai levelek néven ismert gyűjtemény részét képező korrespondencia akkád nyelven íródott. Ennek a gyűjteménynek az itt közreadott magyar fordítása elsőrendű forrásanyag Jeruzsálem korai történetének rekonstrukciójához.

PublicationMolnár János20134Pages: 39--52

PublicationKállay Dezső20134Pages: 53--75

PublicationPapp György20134Pages: 167--185

PublicationKolumbán Vilmos József20134Pages: 201--212

PublicationKurta József Tibor20134Pages: 213--231

PublicationJuhász Tamás20145Pages: 5--7

PublicationRezi Elek20145Pages: 9--12

PublicationMárkus Mihály20145Pages: 35--42

PublicationFekete Csaba20145Pages: 46--60

PublicationVerboom, Wim20145Pages: 63--74

PublicationJuhász Tamás20145Pages: 75--83

Contributor

Contributor

PublicationPólya Katalin20145Pages: 101--108

PublicationSzűcs Ferenc20145Pages: 133--143

PublicationAndrone Mihai20145Pages: 169--186

Deși Catehismul a ajuns până la noi din trecut, prin încărcătura sa ideatică, el este extrem de actual, prezența sa este extrem de necesară în dezbaterile metafizice și ideologice din contemporaneitate. Problema „apartenenței” credinciosului, așa cum ne-o prezintă Catehismul, nu este una pur teologică, valabilă exclusiv întrun anumit cadru religios și confesional de discuție, ci ea vizează, cu maximă gravitate, omul și condiția sa aici și acum, propunându-și să ne pună în gardă cu privire la pericolele grave care pândesc existența umană. Cea mai mare amenințare pentru om este omul însuși, cu modul său defectuos de gândire.