Repository index

Rezi Elek (Szentábrahám, 1954) a Kolozsvári Protestáns Teológián végezte teológiai tanulmányait. Szakmai ismereteit az angliai Unitarian College Manchester ösztöndíjasaként (1985) mélyítette el. 1978 és 1986 között lelkészi szolgálatot végzett Kolozsváron és Bágyonban. Doktori címet 1990-ben szerzett a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben (Ferencz József unitárius püspök teológiai munkássága. A magyar unitárius teológia értékelése a 19. század második és a 20. század első felében), és 2012-ben habilitált a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. 1986-tól a rendszeres teológiai tanszék vezetője a Kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán. 1996-től az unitárius kar dékánja; 2006-tól 2016-ig az intézet rektora, 1996–2002, valamint 2002–2008 között az Erdélyi Unitárius Egyház főjegyzője volt.

Dr. Riemer Roukema is professor of New Testament at the Protestant Theological University, Kampen (The Netherlands).

Szabadi István (1964) a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárának igazgatója 1996 óta. Habilitált egyetemi docensként egyháztörténetet, forrástant tanít a Debreceni Egyetemen. Kutatási területe a 16–18. század magyar egyház- és művelődéstörténete, különös tekintettel a Partiumra. Az általa vezetett levéltár önálló kiadványsorozata, elsősorban forráskiadásai szintén a Partium gyülekezeteire, illetve magára a történeti tiszántúli egyházkerületre vonatkoznak.

Szabó András (Derecske, 1954. szept. 30.) irodalomtörténész, lelkészcsaládban született, középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végezte, majd 1978-ban az ELTE BTK magyar–latin szakán szerzett diplomát. 1991-től az irodalomtudomány kandidátusa, 1998-tól habilitált doktor, 2003-tól a Magyar Tudományos Akadémia doktora. A révkomáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának professzora, a Károli Gáspár Református Egyetem BTK professzor emeritusa. Szakterülete a régi magyar irodalom, kutatási területe a magyar reformáció és késő humanizmus irodalma, különös tekintettel a magyar– német kapcsolatokra.

Szász Tibor András (Brassó, 1958) szülővárosában érettségizett, majd Kolozsváron folytatott teológiai tanulmányokat a Protestáns Teológiai Intézetben. 1982-től esperesi segédlelkész volt Marosvásárhelyen dr. Csiha Kálmán mellett, majd Csomakőrösön (1984–1991) végzett lelkipásztori szolgálatot, 1992-től pedig Felsősófalván szolgál. 1992–1993-ban Genfi Egyetemen ösztöndíjasaként folytatott egyházjogi, valamint szellemtörténeti tanulmányokat, és a Voltaire Intézetben végzett kutatómunkát a 18. századra összpontosítva. 2000 és 2004 között bizottsági tagként vett részt a Romániai Református Egyház kánonrevíziójának munkálataiban. 1996 és 2006 között a romaügyek előadója volt, és hazai, illetve nemzetközi szakkonferenciákon képviselte az Erdélyi Református Egyházkerületet. Az 1989-es rendszerváltás óta folyamatosan működő Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület alapító alelnöke, munkatársa.

Dr. Székely József (Somosd, 1969) a Kolozsvári Protestáns Teológián végezte tanulmányait (1989–1994), a Dési Református Egyházközségben volt segédlelkész (1994–1995), majd a Kozárvári Missziós Egyházközségben szolgált (1995–2001). Gyakorlati teológiából az Utrechti Egyetem Református Teológiai Fakultásán képezte tovább magát (1998–1999). 2001-től a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség lelkipásztora. 2001 és 2009 között elnöke volt a Romániai Országos Református Lelkészértekezleti Szövetségnek. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szerzett doktori címet. Kutatási területe: homiletika, az aktuális igehirdetés lehetőségei, valamint a lelkipásztori identitás és az igehirdetés kapcsolata.

D. dr. Tőkés István (1917–2016) a kolozsvári Református Teológiai Fakultáson (1933–1938), Kasselben, Tübingenben és Bázelben (1938–1941) végezte teológiai tanulmányait. Ez utóbbi helyen Karl Barth és Oscar Cullmann gyakorolt rá nagy hatást. Hazatérte után püspöki titkár volt, és főiskolai lelkipásztorként szolgált. 1946 és 1973 között az Erdélyi Református Egyházkerület egyházigazgatója és előadó-tanácsosa volt. Betöltött tisztségei: egyházkerületi tanácsbíró (1947), zsinati tag és az Állandó Zsinati Tanács tagja (1948), a Teológiai Elöljáróság és a Teológiai Magántanárképző Bizottság tagja (1953), generális direktor (1957), egyházkerületi főjegyző (1974), és a nyugdíjpénztár, valamint több egyházkerületi és zsinati bizottság elnöke. 1973-tól 1983-ig volt a kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Theológiai Intézet újszövetséges professzora. Az 1930-as évek közepétől induló és sokrétű tudományos munkásságáról számos önálló kötete és tanulmánya, illetve közleménye tanúskodik.