Lelkészképzés a Dél-Erdélyi Református Egyházkerületi Részben 1940-1945 között

Az 1940. augusztus 30-án megkötött II. bécsi döntés következményeként az Erdélyi Református Egyházkerület két részre szakadt. Körülbelül 240 000 dél-erdélyi református hívő maradt idegen uralom alatt. Vásárhelyi János püspök és az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa megbízta Nagy Ferenc esperest és gróf Bethlen Bálint főgondnokot, hogy szervezzék meg a dél-erdélyi gyülekezetek igazgatását. Az Egyházkerületnek arról is döntenie kellett, hogy hogyan szervezik meg a Dél-Erdélyi Egyházkerületi Rész lelkészképzését. 1941. tavaszán továbbképzőt szerveztek a teológusoknak, amelynek elvégzése után befejezhették megkezdett teológiai tanulmányaikat. 1941. szeptemberében sikerült elindítani az oktatást a Nagyenyedi Bethlen Teológiai Akadémián, négy tanszékkel és négy főállású tanárral. A Nagyenyedi lelkészképző intézet a román államtól fennállása alatt a román államtól semmilyen anyagi támogatást nem kapott, így az egyház saját forrásokból kellett megteremtse a lelkészképzés feltételeit. A lelkészképzés így is sikeresen elindult, négy év alatt olyan református lelkészeket adott az erdélyi magyarságnak, akik évtizedekig hűen szolgálták egyházukat és népüket.