Nem sokkal a rendszerváltás után a kutató egy időközben nyugalmazott lelkipásztort egy 1962-ből származó jelentéssel ajándékozott meg. A jelentés őróla szólt, még teológus éveiből. A tartalom, illetve a jellemzés az Állambiztonsági Szolgálatnak volt címezve, s röviden összefoglalva ez olvasható benne: a fiatalember „tehetségtelenebb, mint az apja”, „siralmasan gyenge”, mindenképpen meg kell akadályozni, hogy apja helyére kerüljön a gyülekezetben. Az élet fintora, hogy néhány évtizeden át a jelentő és a megfigyelt ugyanannak a lelkészi munkaközösségnek volt a tagja. Az áldozat, miután hirtelen birtokába került a jelentésnek, a következő alkalmon szó nélkül a jelentéstevő asztalára tette annak másolatát. Többé nem találkoztak. Az egykori ügynök elmaradt a köri találkozókról, s egy év múlva meghalt. Az egykori célszemély ma így vall erről: magamat is vádolom, nem lett volna szabad megállni félúton.
Miért bűn a „múlt bűne”, és az mennyiben az egyházé…?
Subtitle
Szempontok az emlékezés és a megbékélés igényéhez a magyar református egyházban
Contributor
Fazakas Sándor: Miért bűn a „múlt bűne”, és az mennyiben az egyházé…?. Szempontok az emlékezés és a megbékélés igényéhez a magyar református egyházban. In: Református Szemle 107.6 (2014), 657--677
Content category
Publication type: Research article
Source: Református Szemle 107.6
Subject area: Systematic theology
Keywords: megbékélés, bűn, etika, szolidaritás, egyház és állam, kommunizmus, egyház és kommunizmus, múltfeldolgozás