New Testament

Ez a tanulmány a házasságról és az elválásról gondolatokat gyűjt az Újszövetség fényében.

Amint a cím alapján már sejthető, Geréb Zsolt jelen munkájában arra törekszik, hogy a két thesszalonikai levél tanítását egyetlen egységbe fogva, igei üzenetként tárja azt az olvasó elé.

Az általánosan elterjedt exegetikai alapállás a szöveg és értelmezője között, a kettő közötti viszonyulás az utóbbi felől az előbbi felé való hermeneutikai közelítés.

A Jelenések könyve mindmáig a legnehezebben magyarázható bibliai könyv; a „megfejtésére” irányuló emberi erőfeszítések akadoznak, helyenként meg is akadnak. Ezért az Ószövetségből átvett, s az Újszövetség körülményeihez alkalmazott jelek rendszerének feltárása (az apokalipszis ismételt apokalipszise) kulcsfontosságú lehet a szöveg „dekódolásában”.

Márk evangéliumának példázatfejezetében (4,1–34) a magvető példázata és a példázat magyarázata között egy olyan kisebb szövegrész (11–12. v.) olvasható, mely komoly exegetikai gondot okoz. A megütközést keltő logion a szakirodalomban a „példázatelmélet”, vagy a „megkeményítés-elmélet” néven ismert.

Első helyre kívánkozó sajátosság az apostol Ige-szolgai-helytállása az élet forgatagában, valamint az elviselt próbák sorozata. Egyetlen más olyan újszövetségi irat sincs, melyben annyira szembeszökően világosodik meg, hogy az elhívott és kiküldött Ige-szolgáknak miképpen kell helytállaniok bánatban és örvendezésben, mélységben és magasságban, ellenségek és barátok között egyaránt. Helye és ideje van a szelíd szónak és a türelmes beszédnek éppúgy, mint a legszigorúbb és !egkíméletlenebb ítéletes megnyilatkozásnak.

Minden bizonnyal állítható, hogy az egész páli irodalomban a gyülekezeti életet és állapotokat a legszélesebb skálán épp az első Korinthusi levél rajzolja meg; a mindenkori egyház életének sok-sok és állandóan időszerű kérdése tárul elénk. Minőségileg ugyan nem több, s nem is kevesebb, mint Pál apostol bármelyik írása, de a színek változatosságában és sajátosságaiban valamennyitől különbözik. "Leggazdagabban tájékoztat arról, hogy az apostol miképpen alapított és épített föl egy gyülekezetet, s eközben valamennyi intése és tanácsa hogyan irányul az egész gyülekezet építésére" (Wendland).

A szerzőt az a szempont vezette, hogy a kommentárban história-kritikai alapvetéssel meg kell érteni az I. század betűjét (litteráját), s ennek segítségével a bibliai írót a lehető legteljesebb kongenialitással. Mindezt pedig úgy kell írásban rögzíteni, hogy a feldolgozott anyag exegézise tartalmazza Szentléleknek az „itt és most" nyelvére átültetett üzenetét.

Egyházunkban, a gyülekezetekben való tanításra, a Jelenések könyvének értelmezésére is, egyházunk felhatalmazott szolgái illetékesek hitvallásunk szabályai mellett. Ez azonban nem zárja ki, sőt meg is kívánja, hogy híveink saját maguk lelki épülésére Anyaszentegyházunk értelmezését és tanítását megvizsgálják és e tanításokban minél teljesebben gyarapodni igyekezzenek.

Most már lehetséges fentartás nélkül a vallástörténeti alapra helyezkedni és a vallás metafizikai oldalát minden csorba nélkül egészen természetesen érvényesíteni. Így egészen közel juthatunk a bibliához, és bele helyezkedhetünk annak eredeti világnézletébe. Ez által az élettelen, merev orthodoxia életet; a ma általában elfogadott pietizmus pedig csontot és izmokat nyer. A metafizikai alapon tartott vallástörténeti theologia az igazi keresztyén, és egyben tudományos theologia, mely a vallásnak úgy tapasztalati, mint metafizikai oldalát összefoglalja.