Teológusoknak, igehirdetőknek, mindnyájunknak éreznünk kell, hogy a barthi teológia erdélyi elfogadása nem a teológiai tudományágak egyikét-másikát érinti, hanem az egész teológiát. Akkor is így van, ha ez ma már csupán szellemtörténeti vagy tudománytörténeti eseménynek látszik. Hatásával akkor is számolnunk kell, ha egyesek ma már magát a kérdést időszerűtlennek látják.
E kötet ünnepeltje több könyvéből és tanulmányából is kiviláglik, hogy teológiai munkássága egy részét Ferencz József életének szentelte, s éppen ezért gondoltam arra, hogy a köszöntésére szánt tanulmányomat kedvenc kutatási területéről választom. Az ünnepelt Teológia és népszolgálat című művében alaposan elemezte a matuzsálemi kort megért püspök minden teológiai szakdiszciplínát felölelőmunkásságát, és ezért köszöntő írásomban Ferencz József életpályájának csupán egyetlen mozzanatához szeretnék néhány megjegyzést fűzni.
Az Erdélyi Ev. Ref. Egyházkerület Theologiai Fakultásának 1895. őszén tartott megnyitóján Tisza Kálmán református konventi elnök üdvözölte a „legmagyarabb egyház” teológiai fakultásának felállítását, és az alapítókkal egyetértve az új oktatási intézmény céljaként – a hazaszeretet és a hitbuzgóság növelése mellett – a tudomány összes fegyverével való felruházást nevezte meg. Az új lelkészképző intézet megnyitása két évtizedes vita végére tett pontot.
Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa az 1922. november 17-én tartott ülésén vetette fel a belmisszió halaszthatatlan kérdésének megtárgyalását, és javaslatot terjeszt elő egy Belmissziói Bizottság megalakítására. Imre Lajos (1888–1974), a gyakorlati teológia tanára szabálytervezetet készített a belmisszió ügyének rendezésére, amelynek 4. pontja szerint a Belmissziói Bizottság elnöke a püspök vagy a főjegyző, s a tagok sorában helyet kap minden teológiai tanár.
Erdély sokoldalú polihisztorának életművében szerves részt képez kiterjedt levelezése. Ezek a levelek apró részletekben egyaránt rámutatnak a levelezőtársak mindennapjainak társadalmi, közösségi és gyakran egyéni, családi gondjaira, és így lehetőséget adnak mintegy belülről szemlélni mind a kort, mind a személyek gondolkodásmódját és kapcsolatainak működését. A továbbiakban Kós Károly hat, eddig publikálatlan levelét teszem közzé, amelyeknek címzettje dr. Gönczy Lajos teológiai tanár.
Ismerve ezt a kort, a címet akár ellentmondásosnak is lehet tekinteni. Bethlen Gábor uralkodását szinte teljesen kitöltötte a harmincéves háború, aktívan vett részt benne, mégpedig a protestáns szövetség oldalán, és aki ismeri a harmincéves háború mindennapjait, az jól tudja, hogy akkor épp nem volt divat toleránsnak lenni. A korabeli gyakorlatot megcáfolva, Bethlen Gábor mégis toleráns volt nemcsak a római katolikus egyház, hanem a különféle más felekezetek, sőt kisebb vallási csoportosulások irányában is. Erre kötelezte őt az erdélyi gyakorlat és a józan ész.