Postma Ferenc

Az Észak-Hollandiai egyetemeken (Utrecht, Groningen, Franeker) tanuló legtehetségesebb magyar peregrinusok Martonfalvi Tóth György köré csoportosult köre latinul, görögül, sőt héberül is írt üdvözlő verseket (carmina gratulatoria). Ehhez a peregrinus körhöz tartozott Csedregi Péter is, aki Sárospatakon kezdte teológiai tanulmányait, s aki 1659-ben sikeresen védte meg a Disputatio theologica de miraculis című dolgozatát a Franekeri Egyetemen. Barátai, Martonfalvi György és Keresztúri Bálint ennek alkalmából tüntették ki két héber nyelvű verssel. Csedregi Disputatio theologica de miraculis című dolgozatát nemrég fedezték fel.

Heidelbergi bukását követően (1622. szeptember 6.) a magyar és erdélyi protestáns diákok közvetlenül az Északi-Németalföldre indultak, hogy ott folytassák tanulmányaikat a holland egyetemeken – különösen filozófia, teológia és orvostudomány terén. Így az első diákcsoport 1623 augusztusának végén érkezett meg Franekerbe, egy frízföldi kisvárosba. 1811-ig, amikor a helyi fríz egyetemet bezárták, több mint 1200 magyar diákot jegyeztek be a Franekeri Album Studiosorumba, ami jelentősen nagyobb szám, mint bárhol máshol a Hollandiában. Jelenlegi ismereteink szerint legalább tíz magyar diák meghalt és eltemették őket Franekerben. Közülük kilencet az egyetem helyi templomában temettek el, egy pedig később (1697-ben) halt meg Leeuwardenben, Frízföld fővárosában, ahol őrültség miatt zárták be (D. Szepesi András). Ötük sírköve ma is megmaradt a történelmi Martini templomban, Franeker belvárosában. Két sírkő a 17. századból származik (Csernátoni István, eltemetve 1644-ben, és N. Szepsi János, eltemetve 1658-ban). Egy harmadik 18. századból származó sírkövet háromszor is felhasználtak, így három diák nevét viseli: G. Komáromi István (eltemetve 1721-ben), Michael K. Pataki (eltemetve 1735-ben) és Daniel Zilahi (eltemetve 1770-ben). További négy elhunyt és eltemetett magyar diák nevét máshol fedeztük fel, többnyire az egyetem archívumaiban: Némethi István (eltemetve 1654-ben), Balkányi György (eltemetve 1666-ban?), Baxai Mihály (eltemetve 1683-ban) és Vilmányi Sámuel (eltemetve 1779-ben).

Wie die Hinterseite des Einbandes zeigt, hatte Köpeczi sein Stammbuch be-reits im Jahre 1771 angelegt, also während seiner Studienzeit an der friesischen Universität in Franeker, wo er am 18. Oktober 1770 als Student der Theologie ein-geschrieben worden war. Franeker war von Anfang an auch sein Reiseziel gewesen, als er im August 1770 seine Peregrinatio academica – vom siebenbürgi-schen Nagyenyed aus – angefangen hatte.

A körmöcbányai1 születésű, lutheránus Michaël Corvinus2 M. M. C. C. kezdőbetűkkel írta alá a gondosan lejegyzett emlékkönyvét megnyitó „Deliciae Batavicae”-t. Az írás 1623-ból származik, s a címlap tanúsága szerint Corvinus ugyanabbanaz évben indította az albumot is.