A dolgozat elsődleges célja az Erdélyi Református Egyházkerületben végbemenő közigazgatási (határ)módosítások feltárása és ismertetése 1868–1920 között, főként a korabeli levéltári források tükrében. A kutatás során bebizonyosodott, hogy a jelzett időszakban az egyházkerület közigazgatástörténete rendkívül gazdagnak mondható, melyet a dolgozat két nagyszabású területi reformon túlmenően–melyek alapjaiban másították meg egyes egyházmegyék határvonalait–, az egyes egyházközségek sajátos helyzetképével, és azok további alakulásával szemléltet.
Nagy Dávid
Szerzői tartalom
2023
2022
(Ez a dolgozat bemutatásra került a 25. Reál- és Humántudományok ETDK, illetve a 36. OTDK keretében. Az 25. ETDK-n a dolgozat harmadik helyezést ért el.)
Amikor az Erdélyi Református Egyházkerület közigazgatás történetének egy adott szakaszát választottam dolgozatom témájának, mindezt annak tudatában tettem, hogy egy eddigi ismeretlen területtel kell foglalkoznom. A megfelelő forrásanyagok megléte szintén kérdés volt, akárcsak az időszak pontos behatárolása. A munkamódszer javarészt primer kutatást igényelt.
A levéltári kutatás során begyűjtött adatok feldolgozása után sikerült a téma kapcsán felmerülő fontosabb kérdéseket tisztázni. Egyrészt világossá vált, hogy az egyházkerület életében bekövetkező komolyabb közigazgatási határmódosítások a 19. század második felére tehetők, valamint a 20. század kezdetére. Másrészt az események alapján egyre jobban körvonalazódott a dolgozat váza is. Ahhoz, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület közigazgatásának fontosabb változásait közölni lehessen, ahhoz először meg kell ismerni azoknak az egyházmegyéknek a rövid történetét, amelyek az egyházkerületet alkották, és amelyek a választott témakör tárgyát is képezik. Ezt szolgálja a dolgozat első fejezete. A második egység a már említett primer kutatómunka legfontosabb eredményeit foglalja össze. A közigazgatási módosítások irányába tett előrelépések egyértelműen külön figyelmet kapnak. Ennek tulajdonítható, hogy az egyházközségek és egyházmegyék új beosztását tárgyaló időszak külön fejezetben szerepel, akárcsak az 1902-ben bekövetkező egyházkerületi szinten végbemenő nagy területi reform. De ide lehet sorolni a körlelkészségekről és a missziói egyházközségek megalakulásáról írt rövid szakaszt.
A fenti események relevanciáját jól jelzi, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület területén végbemenő akár nagy méretű közigazgatási határmódosításokkal vagy a kisebb, adott esetben regionális szintű területi változásokkal egyházkerületi szinten foglalkoztak, amit a zsinati vagy egyházkerületi közgyűlések jegyzőkönyvei dokumentálnak. A dolgozat ezen jegyzőkönyvek anyagát dolgozza fel. Ennek oka egyrészt, hogy kezdetben az Igazgatótanács jegyzőkönyveiben elenyésző mennyiségű adatot találtam a témát érintően, ezért úgy döntöttem, hogy a zsinati vagy az egyházkerületi közgyűlési határozatokat részesítem előnyben. Másrészt külön meg kell említeni a járványügyi szabályozásokból származó komoly hátrányokat. Az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárában például csak korlátozott számban és előzetes bejelentkezés esetén lehetett kutatni, ami némileg lasította a munkálatokat, és még inkább arra ösztönzött, hogy mindenekelőtt a szükséges zsinati vagy közgyűlési jegyzőkönyvek anyaga legyen meg. Noha ez az egyházmegyei vizitációs jegyzőkönyvek, vagy akár egyes egyházközségek levéltári felkutatásának kárára ment, annyit mindenképp meg kell jegyezni, hogy még így is csak úgy sikerült a témát a dolgozat megszabott keretei között tartani, hogy az úgynevezett körlelkészségek kifejtésére nem kerülhetett sor.
A következőkben megkíséreljük bemutatni az Erdélyi Református Egyházkerület területén bekövetkező komolyabb közigazgatási módosításokat 1868–1905 között, kezdve az egyházmegyék rövid bemutatásával.
Szakdolgozat
› TDK
› 2022
› Supervisor: Kolumbán Vilmos József
2021
A kátéoktatás, illetve maga a konfirmációi szertartás mai napig lényeges része az erdélyi református egyházi életben. A Heidelbergi Káté „felfedezése,” annak többszöri revideálása, illetve az Igazgatótanács 1936-ban kiadott rendelete értelmében, a katekézis egyre jobban kezdett el fejlődni, s ez a fejlődés mai napig is tart. A dolgozat témaköréhez nem tartozik hozzá a kateketika, mint gyakorlati teológiai tudomány módszertani ismertetése, emiatt nem is szerepel a dolgozat anyagában.
Ahogyan már említettük a dolgozat célkitűzése elsősorban az, hogy egy átfogó képet nyújtson az erdélyi kátéoktatás történetéről a 19. század második felében, mely köztudottan a teológiai liberalizmus időszaka is egyben. Ennek az időszaknak vitathatatlanul a leglényegesebb hozadéka kátéoktatás terén Nagy Péter konfirmációi kátéja volt. Jóval terjedelmesebb mint a Heidelbergi Káté, és amint azt láttuk, felépítés és tartalom szerint is majdnem mindenben különböznek. A kutatás során nyilván ki lehetett volna térni számos egyéb kérdésre, témakörre is, viszont önmagában a dolgozatban szemléltetett példák is eléggé erőteljesen szemléltetik a káté liberális jellemvonásait, amelyet a dolgozat is tárgyal. Külön fejezetet lehetett volna szentelni a Nagy Péter-féle káté magyarázatoknak, amelyek rávilágítottak volna arra, hogy egyes kérdéseket miként értelmeztek, ugyanakkor olyan lényegi kérdések esetén mint bűneset, megváltás, Mi Atyánk kérései, akár párhuzamba is lehetett volna állítani a Heidelbergi Káté magyarázatával, kiemelve a leglényegesebb dogmatikai különbségeket. Sajnos azonban nem sikerült rá akadni egyetlen 19. századi kátémagyarázatra sem, így annak kutatása még várat magára.
A vizitációs jegyzőkönyvek vizsgálata révén felmerülő legnagyobb kérdés, hogy 1868-tól milyen okból kezdik a Heidelbergi Kátét megemlíteni az egyházvizsgálati kérdőpontok, holott azelőtt nem találkozunk vele. Kétségtelen, hogy a 4. fejezet jelentősége abban áll, hogy sikerült számos erdélyi református hitvallási iratra bukkanni –Nagy Péter kátéján kívül– illetve dogmatikai tankönyvekre, amelyek jól igazolják Alister McGrath állítását, aki szerint a liberális teológia kétféleképpen viszonyult a hitvallásokhoz: elvetette vagy átértelmezte azokat. Hogyha a fenti idézetet a Magyar Református Egyház 19. századi helyzetére akarnánk vonatkoztatni, akkor azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a magyarországi helyzet inkább elutasította a hitvallásokat, dogmatikai tételeket, míg Erdélyben –ahogyan az adott fejezet is mutatja– leginkább átértelmezések mentek végbe. A 4. fejezetben tárgyalt fontosabb kérdések mint: az ember megigazulása, feltámadás kérdése; viszonylag röviden vannak ismertetve, ugyanis ennél a fejezetnél csupán a leglényegesebb szempontok ismertetését tűztem ki célul, mi több további kutatás során a sort ki lehet még bővíteni egyéb közismert témákkal mint például ekkléziológia.
Külön érdekességnek említhető meg, annak ellenére, hogy a 19. század második felében a teljes erdélyi református egyház teológusai az akkori racionális–liberális szellemiséget vallották, mégis szükségesnek láttak egy konfirmációi káté megírását, illetve komolyan vették a kátéoktatás és konfirmáció gyakorlati alkalmazását.
Következtetésként levonható, hogy az erdélyi református egyház a 19. század második felében egy sajátos teológiai irányzat alatt állt, következésképpen ugyanolyan sajátosan végezte a kátéoktatást, egy szintén sajátos káté felhasználásával. Ugyanúgy a Heidelbergi Káté reaktiválása kapcsán az is bizonyos, és a bemutatott történelmi események ezt világossá teszik, hogy a Heidelbergi Kátét meg lehet kísérelni elfeledtetni, helyettesíteni azonban nem lehet.
Szakdolgozat
› BA Szakdolgozat
› 2021
› Supervisor: Kolumbán Vilmos József
2019
A 19. század második fele a liberális teológia virágkorát jelentette, ugyanis az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után, a magyar társadalom, de főleg a magyar protestáns egyház belső válságállapotba került. Úgy tűnt, hogy ebből a helyzetből a felvilágosodás szelleméből kinőtt liberalizmus, amelynek későbbi képviselői beépítettek az egyház belső életébe, fogja megmenteni az egyházat. Ehhez azonban szükség volt ennek az irányzatnak a terjesztésére, ami számos újítást követelt meg főképp a dogmatika terén, de megemlíthetünk akár liturgikai vagy homiletikai elemek megreformálását is, végsősoron pedig ezeknek az elfogadását és hirdetését tűzte ki céljául. Dolgozatomban igyekszem bemutatni a 19. század második felében lezajlott komolyabb, nagyrészt dogmatikai vitákat a liberális teológusok és a református ortodoxia képviselői között, és rámutatni azokra a komolyabb ellentétekre, amelyek meghatározták és élesen elválasztották a magyar reformátusság akkori gondolkodásmódját.
(A szakdolgozat bemutatásra került a XXII. reál– és humántudományi Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián, ahol második helyezést ért el.)
Szakdolgozat
› TDK
› 2019
› Supervisor: Kolumbán Vilmos József