Éles Éva

Éles Éva (Szamosardó, 1988) 2007–2013 között folytatott teológiai tanulmányokat a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben (KPTI), 2013-tól a Katonai Református Egyházközség lelkipásztora. 2017–2018 között Kampenben, a Theologische Universiteit van de Gereformeerde Kerken in Nederland (vrijgemaakt) fakultásán folytatott posztgraduális magiszteri tanulmányokat, és szerzett MTh-oklevelet újszövetségi szakon. 2019-től a bekapcsolódott a KPTI Ravasz László Gyakorlati Teológiai Kutatóközpont munkájába, 2020-tól a Debreceni Református Hittudományi Egyetem doktorandusza. Kutatási területei: szenvedés és jó cselekedetek kapcsolata Péter első levelében, Péter leveleinek homiletikuma, a bibliai szöveg irodalmi jellegzetességeinek homiletikai jelentősége Péter levelei alapján.

Szerzői tartalom

Rácsnézet | Táblanézet
Megjelenített bejegyzés: 1 - 11 Összesen: 11

2023

A homiletika területén az egyik legizgalmasabb kérdés a szöveg-lelkész-lelkipásztor hármaselemű dinamikája. Eezeket az alkotóelemeket gyakran egyénileg vizsgálják. Mi alkotja a szöveget? Ki a lelkipásztor? Mi jellemzi a prédikációt? A kortárs párbeszédben jól értjük ezeket az egyéni összetevőket. Mégis a homiletikai összetevők közötti kapcsolat megértése továbbra is bizonyos mértékig nehezen átlátható. Ez a tanulmány a Wilfried Engemann által kidolgozott homiletikai megközelítést elemzi, különösen a "kompetens homiletika" témáját. Engemann megközelítése részletesebben és finomabban foglalkozik az alkotóelemekkel és igyekszik feltérképezni ezek bonyolult kapcsolatrendszerét. A szöveg-lelkész-lelkipásztor hármasa mellett a tanulmány foglalkozik a hermeneutikai szöveg-szerző-olvasó háromszöggel. Fontos felismerni azt, hogy az előbbi dinamikáját és hatékonyságát jelentősen befolyásolja az utóbbi működése. Ezt a tényezőt figyelembe véve a tanulmány egy olyan bibliai értelmezési modellt mutat be, amely képes kreatív folyamatokat létrehozni a prédikálás gyakorlatában. Ennek a modellnek a potenciális alkalmazásait Péter első levelének kontextusában fejti ki.

PublikációSzaktanulmány2023Református Szemle 116.3

Textele sacre conțin pasaje și revelații care ne poziționează în zona limitelor cunoașterii noastre și ne confruntă cu întrebări inconfortabile. Cât de mult putem înțelege despre acțiunile divine? Când recunoaștem că cunoștințele noastre, hermeneutica noastră meticuloasă, logica noastră bine calibrată și chiar dogmele credinței noastre ating punctul lor final? Un exemplu notabil în acest sens îl reprezintă 1 Petru 3:18–22. De-a lungul istoriei, acest pasaj a fost asociat cu mai multe texte din Noul Testament, iar pentru a înțelege mai bine sensul său original, este necesar să deslușim aceste conexiuni și să ajungem la firul inițial care rămâne distinct și recunoscut în cadrul întregii țesături. În această explorare, ne propunem să urmăm acest fir și să cercetăm posibile interpretări și explicații, pornind de la trei între-bări esențiale: Cine sunt aceste duhuri? Despre ce a predicat Isus în cazul lor? Când a avut loc această întâlnire misterioasă?

PublikációSzaktanulmány2023Despre lucruri prea minunate

A tanulmány a 2Kor 8,7–9 homiletikai exegézisével indul. Az első nagyobb egységben az előkészületi elemek kapnak helyet. A perikópa kortörténeti, exegetikai és teológiai vonatkozásainak feltérképezése során közelebbről érintjük Pál és a korinthusiak viszonyát, a jeruzsálemi gyűjtést, és olyan teológiai motívumokat, mint az inkarnáció és az adakozás. A homiletikai exegézist egy karácsonyi prédikáció vázlata követi. A tanulmány utolsó pontjai az istentisztelet alakításához nyújtanak további szempontokat és szemléltetéseket.

PublikációSzaktanulmány2023Református Szemle 116.5

Péter második levele fontos mondanivalóval, ugyanakkor szokatlan módon járul hozzá a bibliai eszkatológia megértéséhez. A levél egyértelműen azt üzeni, hogy ennek a világnak tűzben kell elpusztulnia azért, hogy új ég és új föld vegye át a helyét. Az Újszövetségben csak a Jelenések könyve beszél ilyen világosan az Úr napjának kozmikus következményeiről. A nagy végső tűzvészre vonatkozó kijelentés azonban irodalomritikai, szövegkritikai és teológiai kérdéseket is felvet. A tanulmányban ezeket a kérdéseket közelítjük meg úgy, hogy kitekintünk a levél keletkezésének körülményeire és feltérképezzük azt a teológiai vonulatot, amelynek szerves része a végső tűzvész motívuma.

PublikációSzaktanulmány2023Református Szemle 116.6

2022

A bibliai szövegnek az egyház igehirdetésében betöltött pozícióját évszázadokra meghatározta a Sola Scriptura reformátori princípium. A prédikáció a Bibliából indul ki és oda tér(ít) vissza. Thomas G. Long és Wilfried Engemann elméletei arra mutatnak rá, hogy elégtelen és kevés, ha csak ennyiben merül ki az egyház biblikus igehirdetése. Olyan elméletekre van szükség, amelyek korszerűen és szakszerűen értelmezik a biblikusságot, mint homiletikai kategóriát és amelyek leleplezik a Sola Scriptura pátosza mögött meghúzódó paradigmaváltásokat. A szintézis olyan homiléták bemutatására törekedett, akik tisztánlátással és megfelelő reflexióval segítenek abban, hogy a paradigmaváltásokat értelmezni tudjuk. A német nyelvterületen tevékenykedő Wilfried Engemann a hit általi élet kontextusában szemléli a homiletikai háromszög instanciáit, jelesül az ige-igehirdető-gyülekezet hármasát, az angolszász Thomas G. Long pedig a Jézussal való találkozás vonatkozásában. Innen adódnak azok a hangsúlyeltolódások, amelyek gazdagabbá, színesebbé teszik ezt a tudományt. Engemann homiletika-térképet nyújt az igehirdető számára, amely, mint egy online google-térkép jelzi az éppen aktuális útinformációkat: hol kell útjavításra, dugóra, a menetirány meghosszabbodásra stb.-re számítani.). Long részéről sokkal inkább egy „kerügmatikus homiletikát” kapunk, vagyis térkép helyett iránytűt. Engemann koncepciói elegánsabbak, differenciáltabbak, eredetiebbek, a Longéi prózaiabbak, kitekintőek, beágyazóak. Mindkét megközelítés „sötét helyen világító lámpás” a jelen idők igehirdetőjének asztalán, akinek tudnia kell iránytűvel és térképpel is tájékozódni mindaddig, amíg szívében „felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag” (2Pt 1,19).

PublikációSzaktanulmány2022Református Szemle 115.4

Ez az előadás Péter első levelének azon összefüggéseit emeli ki, amelyekben a szerző a keresztyén identitás eszkatologikus megalapozását nyújtja. Ennek az identitásnak a sarokpontját pedig az 1Pt 2,2-ben találjuk: „mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre”. Amint látni fogjuk, ezek az összefüggések a homo viator kérdésfelvetéseivel metszik egymást, de bizonyos ponton azt meg is haladják.

PublikációSzaktanulmány2022Studia Doctorum Theologiae Protestantis 13.1

Az 1Pt 3,18–22 különös és egyik legnehezebben értelmezhető szövege a Szentírásnak, amelyben a Kis-Ázsiában igazságtalanul szenvedő keresztyének számára megfogalmazott parainézis hitvallással egészül ki. A perikópa annak bizonyságnak ad hangot, hogy Krisztus halála, feltámadása, mennybemenetele és a szabadítása sokkal tágasabb térben és időben, mint ahogyan azt gondolnánk. Az előadás Krisztus és a börtönben levő lelkek rejtélyes találkozásának exegetikai és teológiai koordinátáit kívánja megjelölni, és három kérdéskört vizsgál: Kik ezek a lelkek? Miről prédikált nekik Krisztus? Mikor történt a találkozás?

PublikációSzaktanulmány2022Református Szemle 115.3

2021

Anthropological additions to the parable of the ten virgins Matthew 25:1–13 -- The parable of the ten virgins is generally considered to be as the most ambi-guous parable of Jesus in terms of its origin and meaning. Researchers wonder: can be viewed its context in Matthew’s little apocalypse as the very first interpretation of the early church? Is it a genuine, composite text or more a compilation of traditions at all? While these are relevant questions, this paper pays more attention to its final form. The research attempts to reasess its significance through anthro-pological interpretation. The analysis will address the five main issues of the parable: the relevance of the oil, the human choice, the time of man, the foolishness and cleverness of man, and virginity.

PublikációSzaktanulmány2021Studia Doctorum Theologiae Protestantis 12.1

A tanulmány Péter első és második levelének főbb etikai aspektusait tárgyalja. Megállapítja, hogy a kis-ázsiai keresztyének számára e levelek értékes és aktualizált etikai perspektívákat nyújtanak. Egyik levél esetében sem találkozunk letisztult etikával, ugyanis a szerzőnek nem célja valamiféle etikai szabályrendszer meghirdetése, hanem Isten és a hívő ember kapcsolatának minél tisztább megélése és átélése. Az 1Pt a szenvedésben tanúsított jócselekedetekre és az engedelmességre összpontosít az intuiciótól az imitatio Christi-ig történő ívelésben, a 2Pt pedig a törekedés és részesedés feszültségébe ágyazza a kapcsolatot.

PublikációSzaktanulmány2021Református Szemle 114.3

My interest in the topic of suffering has been stimulated essentially by the experiences from the pastoral visits and pastoral encounters in a Transylvanian congregation where I work as a pastor. The interchange with the believers and their hardship lead me to conclude that many homes along the streets there are houses of suffering, many life-stories are stories of suffering. Often the suffering encountered at the heart of the believers’ home is something what makes them to “live as if they will never die and die as if they had never lived”. Nevertheless, accompanying the believers in their search for meaning and comfort I realized that they continue to believe in God despite suffering, impoverishment and oppression. But what I often experience is a struggle with ethical shortcuts in the midst of suffering. Hence, they all ask: in which manner or how should I respond to those who attack me (verbally or physically), as a child, woman or as the head of the family, or gossip about me, slander me, and so on? What should I do? And often the response of the sufferers reflects ethical egoism, limitation, and source for new tensions and conflicts. 

The struggling with a good or proper behavior and the moral deficit recognized among the suffering-stories lead me to connect with 1 Peter as a reliable guide to reconsider and receive fresh input concerning the ethical dimension of hardship. Because 1 Peter as a letter for suffering believers provides special interest to the well-doing during the critical times, I attempt in this work to engage in a dialogue with the message offered to and received by the suffering Christians scattered through Asia Minor in the middle of the first century.

Thus in the research I will address the question of suffering not in the context of theodicy, but in the ethical context with specific attention to the interaction between suffering and doing good as it appears in the following texts from 1 Peter: 2:19–21, 3:17, 4:16 and 4:19.

PublikációKézirat2021