Repozitórium index

The research titled "Protocols of Five Congregations of the Maros Reformed Diocese from 1687: Nyárádselye, Berekeresztúr, Nyárádszentimre, Nyárádszereda, Nyárádszentanna" examines the year 1687 and the Maros Reformed Diocese. The study aims to uncover and analyze the surveys conducted in these mentioned five congregations, which are associated with the specific time period. The research provides a comprehensive overview of the congregations' history, their life within the Reformed Church, and the collected data. Through the analysis and interpretation of primary sources, insights can be gained into the daily lives of the congregations, religious practices, and other characteristics of religious life during this period. The findings of the thesis contribute to the historical and religious research of the Maros Reformed Diocese, helping to understand the characteristics and challenges of the 17th-century Reformed communities in Transylvania.

A dolgozatomban hét fő fejezet kerül feldolgozásra. A dolgozatom első fejezete a marosi egyházmegye kialakulásáról, fejlődéséről szól, és arról, hogy az évek során, hogyan alakult ki a mai gyülekezeti élet. A második fejezet a református egyház életéről szól, a 19. században, arról, hogy milyen hatással volt a református egyház életére a rekatolizáció, valamint, hogy milyen rendeletek nehezítették, vagy éppen könnyítették terheit. A harmadik fejezetben az esperesről, mint tisztségről ennek jogköréről és az esperesi vizitációról írtam, valamint azokról a tisztségekről, amelyek jelen voltak az esperesi vizitáció alkalmával. A negyedik fejezet az, ahol a jegyzőkönyvek tényleges kidolgozásával foglalkoztam, összegeztem és összesítettem a meglátogatott gyülekezeteket. Az ötödik részben a gyülekezetekben levő fegyelmi ügyeket vizsgáltam át.

Ennek a munkának a célja az, hogy a tartalom mellett megtaláljuk, felfedezzük az ige formáját is. Igehirdetőkként sokszor beleeshetünk, beleesünk abba a hibába, hogy csak a tartalomra figyelünk. Arra, hogy hogyan kell azt átadnunk, már nem figyelünk. Sok lelkipásztor érzi, tudja azt, hogy nem prédikálnak másról, csak Isten igéjéről. Nem is tudnának másról prédikálni, Isten igéjét nem lehetne sem verssel, sem más irodalmi művel helyettesíteni. A tartalomhoz való ragaszkodásuk példaértékű és dicséretre méltó. De vajon mennyire figyelnek oda a formára?

Mit fed a megigazulás fogalma? A témával azért érdemes újszövetségi szempontból foglalkozni, mert így magához a forráshoz térünk vissza. A Róm 3,21–26-ot – mint látni fogjuk – azért választottuk, mert Pál itt fogalmazza meg a legösszetettebben és legtömörebben a megigazulás lényegét. Ezért tartalmazza a cím is azt, hogy „Pál tanítása”, tehát nem egy rendszeres teológiai tanulmány.