Repozitórium index

Dolgozatom címe: A Kolozsvári Református Teológiai Fakultás ének- zene egylete a 20. század elején. A dolgozatban röviden áttekintem az erdélyi protestáns egyházzene vázlatos történetét, kiemelve a zeneoktatásnak a református iskolákban betöltött szerepét. A dolgozat gerincét a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás 20. században alakult ének-zene egylete működésének bemutatása képezi, ahol kitérek az egylet vázlatos történetére, az egyletet irányító teológiai tanárok munkásságára. A dolgozat fontos fejezete Benedek Kálmán zenetanár-orgonista munkásságának bemutatása, akinek idejében a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás énekkara virágkorát élte. A témában eddig feldolgozatlan anyagot képez dolgozatom utolsó fejezete, melyben összeállítottam a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás ének-zene egylete kottatárának leltárát.

Climate change is one of the most pressing issues of our time and the subject of much debate. Much of the debate on climate change is centred on the issue of responsibility. According to Christian theology, God created this world and man, whose duty it is to care for and cultivate the earth. From a theological perspective, man is responsible for the world he has created and his responsibility is to find solutions to the problems in the world. The question of responsibility is not as simple as it may first appear. The problem of global climate change is compounded by ethical problems such as the problem of many hands, the intergenerational problem and moral corruption. These ethical problems require a rethinking of traditional ethical principles, so we need a new understanding of the question of responsibility to get closer to solutions. The aim of this thesis is to shed light on problems and dilemmas that serve to understand the need for a new paradigm shift in ethical thinking.

A bibliai antropológiának egyik legizgatóbb, érdekfeszítőbb kérdése az ember istenképűsége. Az ember Isten saját képére teremtette, hogy uralkodjék a tenger és a szárazföld állatvilágán, és hogy hajtsa uralma alá a földet. Mit is jelent valójában az, hogy Isten képére teremtetett? Az ember fizikai megjelenését, értelmi képességeit, adottságait, testi-lelki valóságát? Netalán azt, hogy istenképűsége az ő Teremtőjével való kapcsolatát, viszonyát, alárendeltségét jelenti? Küldetést, rendeltetést, feladatok elvégzésére való megbízást jelent? Az első főrészben az istenképűség értelmezéstörténetével fogok foglalkozni, hogyan értelmezték a különböző korokban ezt a kérdést kezdve az újszövetség korától, a zsidó rabbinikus írásmagyarázat, az egyházatyák, a középkori teológia, a reformátori teológia korán át egészen a XX. századi értelmezéssel bezárólag. A dolgozat második felében a Gen 1,26-28 egzegézisével fogok foglalkozni.

A 17–18. századi pietizmus házassághoz és nemi élethez való viszonyulásának kérdése nagyon összetett. Ez abból adódik, hogy ezen szellemi mozgalom képviselői különbözőképpen értelmezték a házasság és a számukra kényes szexualitás témáját. A felmerülő kérdésekre adott válaszaik gyakran annyira eltértek más kortárs pietisták válaszaitól, hogy szinte különböző szellemi irányzatok képviselőinek tűnnek. Jelen dolgozatban nyolc olyan pietista műveit fogjuk górcső alá venni, akik mélyrehatóan foglalkoztak a házasságot és a szexualitást érintő kérdésekkel. Dolgozatunk első felében életpályájukat és fontosabb műveiket fogjuk röviden bemutatni, második felében pedig megpróbálunk minél teljesebb képet adni arról, hogy mire is jutott a pietizmus a házasság és a nemi élet kérdését illetően.

„Józsué pedig sorsot vetett nekik Silóban, az Úr színe előtt és elosztotta ott Józsué a földet Izrael fiai között az ő osztályrészük szerint” - olvassuk Józsué 18,10-ben. Az ókori világban az adminisztráció a mai értelemben fejletlen volt, az ember nem találkozott lépten-nyomon bírósággal, amely ügyes bajos dolgait eldönthette volna. Ezért szükség volt olyan rendszerre, amely ezt a hiányosságot pótolta. Talán ez indokolta részben a sorsvetés gyakorlatát Izraelben, de általában az ókori Közel-Keleten is. Ugyanakkor ennek a társadalmi gyakorlatnak vannak teológiai vonatkozásai is. Józs 18-ban a sorsvetés JHVH akaratának kifejeződéseként jelenik meg. Az a tény, hogy a sorsvetés JHVH színe előtt történik az azt jelentette, hogy a föld úgy került elosztásra, ahogyan azt JHVH szerette volna. A sorsvetésnek tehát egyúttal kijelentés, isteni döntés értéke van, mert a sorsvetés eredménye JHVH akaratát tükrözi.

A bioetika viszonylag új tudományterületnek számít, amely előtt sok különböző fejlődési pálya lehetősége áll nyitva. Dolgozatom az emberi méltóság aspektusait vizsgáltam meg. Célom volt, hogy az emberi méltóság fogalmával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket áttekintsem, azokat szentírási és egyházi alapon megvizsgáljam. Tárgyalom a klónozás eredetét, célját és mai helyzetét. A klónozás bioetikai megközelítése után röviden elemeztem a főemlősök klónozását. Szembeállítom egymással a génsebészet pozitív hatásait, a klónozás melletti és elleni érveket. Fontos megemlíteni, hogy a reprodukciós klónozás tiltott az egyházi álláspont szerint is, viszont a terápiás klónozás, melynek célja az orvostudomány fejlődése, megengedett. Az ötödik rész az egyházak álláspontját ismerteti.

E dolgozat által izgalmas betekintést nyerhetünk korunk egyik legnagyobb kihívásának, az ökológiai válságnak teológiai megközelítésébe. Hogyan gondolkodhatunk Istenről, a világról és az emberről? Összeférhető-e a teológia és a természettudományok? Jürgen Moltmann egyedi megközelítésben világít rá ezekre, és sok további kérdésre is. Holisztikus és integratív gondolkodását meghatározza az eszkhatologikus irányultság. A teremtett világ, amelyet a Szentlélek betölt, a Szentháromság Isten dicsőséges jövője felé halad és fejlődik. Végül a teremtés eléri célját: Isten lesz minden mindenekben. Hol a helye és mi a rendeltetése ebben a történetben az embernek? Hogy s teremtmények közösségében Isten
szeretetének visszatükröződése legyen.

Mi az élet, hogyan keletkezik az, hogyan lehet elősegíteni, illetve szabályozni az élet megjenesét, születését? Vajon az ember beleavatkozik a természet rendjébe, amikor mesterséges úton hoz lére életet? Dolgozatomban a bioetika tudományágában fellelhető kérdésekkel foglalkozom: hogyan kapcsolódik az orvostudomány és a teológia, ezen belül az etika diszciplína egymáshoz? Dolgozatomban arra a következtetésre jutottam, hogy az ember, magzat kétféleképpen foganhat: természetes úton és mesterséges úton. De mindkét úton ott van Isten, a benne való bizalom és hit, amely mindvégig segíthet, erőt adhat, a nehézségekkel szembenézni, valamit az öröm érzését megélni. Kiemelem, hogy unitáriusként mindig a végeredményt vizsgálom, azt, hogy egy párból szülő válhasson, nagyon sok mindent megtesz az ember, minden lehetséges eszközt megragad, hogy családot alapíthasson, s ebben pedig segíteni kell őket.

Jelen dolgozatomban Kálvin János és Viktor Emil Frankl antropológiáját vizsgáltam, illetve hasonlítottam össze. A célom az volt, hogy két fő kérdésre választ adjak. Elsőként, hogy Kálvin János, illetve Viktor Emil Frankl antropológiai nézetei kizárják-e egymást? Másodikként, ha nem zárják ki egymást, akkor nézeteik lehetnek-e egymás kiegészítői? A választ keresve négy témát mutattam be Kálvin János és Viktor Emil Frankl antropológiájából. Dolgozatom mindegyik fejezetében először Kálvin János, majd pedig Viktor E. Frankl vélekedését ismertettem és analizáltam a vizsgált témával kapcsolatosan. Mindkettejük gondolatainak bemutatása után fejezetenként szintetizáltam vélekedésüket. Minden fejezetben egy-egy antropológiai témát helyeztem nagyító alá. A fejezetenként megvizsgált témákra nézve Viktor E. Frankl egzisztenciaanalízisének kiemelkedő pillérjeit tekintettem vezérfonalnak. Az egzisztenciaanalízis és a logoterápia alapja az embernek a sorssal szembeni szabadsága.