Repozitórium index

Az angyaloknál kissebbé tétetett Messiás főpapi-megváltói munkáját elvégezve méltóképpen foglalta el helyét Isten jobbján. Személyét igaz emberségét, szenvedését és egész földi életútját vizsgálva bebizonyosodott az, hogy egyedül neki van joga a kegyelem királyi székét elfoglalni. Azért lett emberré, hogy az Isten emberrel való szövetsége a maga teljes mélységében megvalósuljon. Ennek a szövetségnek a közbenjárója és kezese a Messiás. Jahve személyében és tekintélyével jött el és lett nemcsak az új szövetség mediátora, hanem áldozata is, amelyben a Jeremiás által megígért bűnök bocsánata megvalósul. A Messiás ember, főpap, közbenjáró és áldozat. Az, ami eddig csak árnyék volt, itt ragyog most teljes dicsőségében.

Mivel Pál apostol sokszor és sokféleképpen hivatkozik a keresztségre, arra a fő kérdésre kell választ kapnunk, hogy miként jelenik meg ez leveleiben. A keresztség kérdését tárgyalva nem a Páli Corpus egészét vesszük nagyító alá, hanem azokat a leveleket, melyek általánosan elfogadott páli levelek.

Kik voltak a habánok? Honnan származtak az újrakeresztelőnek bélyegzett eretnekeknek, akik – meggyőződésük szerint – nem újrakereszteltek, hanem hitték, hogy az általuk gyakorolt keresztség az egyedül érvényes? Hogyan kerültek Erdélybe? Mi indította az akkori fejedelmet arra, hogy országába hívja vagy hozassa ezt a különleges népet? Mi volt a szerepük, és hol volt a helyük a korabeli erdélyi társadalomban? Miből tudták fenntartani népes udvaraikat, mivel foglalkoztak? Hogyan tudták megszervezni közös, az első keresztyénekéhez hasonló életüket? Dolgozatomban ezeknek a kérdéseknek a mentén próbáltam megismerni a titokzatos habánokat.

Jelen dolgozatban az énekválasztás kerül a középpontba, ezen belül is a zsoltárválasztás. Kálvin János szerint, a gyülekezeti éneklésre a zsoltárok a legalkalmasabbak, ezért is kerültek a dolgozat központjába. Mivel az énekválasztás témaköre igen széles, a dolgozat keretei nem teszik lehetővé a teljes énekeskönyv vizsgálatát, ezért csak a zsoltárokkal foglalkozom, és ezek mellett a zsoltárparafrázisokkal, népdalzsoltárokkal, ifjúsági énekekkel. Több énekeskönyvet vizsgálok, amelyeket református körökben használnak.

Jusztinosz művei kapcsán számos kérdésben érdemes lenne elmélyülni, mind dogmatörténeti, mind szociáletikai vonatkozásban, azonban dolgozatomban mégis csak életére, műveinek ismertetésére, valamint Jusztinosznak a vallásokhoz, valamint a filozófiához való viszonyát vizsgálom meg. Ez sem kevés, ha Jusztinoszról van szó.

Jelen dolgozatban két nagyon fontos témára térünk ki: a keresztségre és az úrvacsorára, melyek mindkét egyházban el vannak ismerve. Az alaphitvallásokat vesszük alapul, kiegészítve más tudományos iratokkal, melyek ezen témákat dolgozzák föl.

A tanulmányozás során számtalanszor megdöbbentem, amikor kiábrándító, elcsüggesztő, hol pedig életfontosságú és meghatározó dogmatörténeti fordulópontok, események olvasója lehettem; de most már bátran kijelenthetem, hogy Kelet császárnőjének személyében nagy kincsre bukkantam. Laikus szemmel nézve az V. század valláspolitikai eseményei átláthatatlanok, szövevényesek, intrikáktól túlfűtöttek, de a részletes vizsgálat során fény derülhet az „érthetetlen” események okaira, s így az indítékok ismeretében követhetővé válnak az eseményszálak, ezáltal nemcsak érdekes és fontos információk birtokosává válhat a figyelmes olvasó, hanem mély titkok rejtelmeibe is betekintést nyerhet.

Úgy gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit az Apostolok Cselekedetei elején olvasottak, illetve a többi újszövetségi iratokban található ősgyülekezetről szóló híradások nem csupán csodálatra indítanak, hanem mély vágyat is keltenek bennem a felől, hogy mai gyülekezeteinkben ugyanaz a lelkesedés, buzgóság, Isten megismerése utáni vágy legyen jelen, mint az első gyülekezet életében volt.

A 17–18. századi pietizmus házassághoz és nemi élethez való viszonyulásának kérdése nagyon összetett. Ez abból adódik, hogy ezen szellemi mozgalom képviselői különbözőképpen értelmezték a házasság és a számukra kényes szexualitás témáját. A felmerülő kérdésekre adott válaszaik gyakran annyira eltértek más kortárs pietisták válaszaitól, hogy szinte különböző szellemi irányzatok képviselőinek tűnnek. Jelen dolgozatban nyolc olyan pietista műveit fogjuk górcső alá venni, akik mélyrehatóan foglalkoztak a házasságot és a szexualitást érintő kérdésekkel. Dolgozatunk első felében életpályájukat és fontosabb műveiket fogjuk röviden bemutatni, második felében pedig megpróbálunk minél teljesebb képet adni arról, hogy mire is jutott a pietizmus a házasság és a nemi élet kérdését illetően.

A dolgozat teológiai és gyakorlati szempontból vizsgálja a keresztséget. Az első rész a keresztség fogalmát elemzi, majd rátér az unitárius egyház ezzel kapcsolatos tanítására. Végül bemutatja más keresztény felekezetek keresztséggel kapcsolatos tanításait. A dolgozat bemutatja a keresztség liturgiáját és történetét, valamint szó esik arról is, hogy a keresztény egyházak, hogyan viszonyulnak egymás keresztelési gyakorlatában.

Kutatói munkánk során arra vagyunk kíváncsiak, hogyan tanít Erasmus a sákramentumokról. Nagyon érdekes és egyben furcsa módon feltűnő is az, hogy Erasmus, aki mindvégig tudatosan megmaradt a Római-Katolikus Egyház tagjává, műveiben a pápai tekintély alatt működő egyháztól sok mindent eltérően gondol és másképpen tanít. Ami a sákramentumokat illeti, valahányszor Erasmust olvastuk, mindig az tűnt fel, hogy a keresztség és az úrvacsora két szentsége a többihez képest mintha fontosabb szerepet kapna műveiben és levelezéseiben. Dolgozatunk célja, közelebbről megismerni azokat a hatásokat, eszményeket és teológiai gondolatokat, amelyek alapján Erasmus a ceremoniális egyházi szolgálatokról gondolkodik, közelebbről azt, ahogyan a sákramentumokról beszél. Erasmust, mint teológust kutatjuk, és főként a sákramentumokról alkotott tanítását vázoljuk föl.

Kutatói munkám során a keresztség mai gyakorlatával kapcsolatban elsősorban a szülők és keresztszülők feladataira vonatkozó kérdéseket vizsgáltam. Dolgozatom célja az volt, hogy miután felvázolom a keresztség jelentőségét, a szülők és keresztszülők katechetikai feladatát, megvizsgáljam a gyülekezeti tagok álláspontját, véleményét a keresztséggel és saját szülői, keresztszülői mivoltukkal kapcsolatban. Az első rész az elméleti megalapozást jelenti, amit a téma kérdőíves vizsgálata követ. Azokra a kérdésekre próbáltam választ találni, hogy a mai gyülekezeti tagok számára szülőként, keresztszülőként mit jelent a keresztség. Szokás, hagyomány vezeti őket gyermekük megkereszteléséhez vagy hitbeli meggyőződésük? Mit jelent számukra a kereszteléskor tett fogadalomtétel és ebből következően, szülőként, keresztszülőként, mivel tartoznak a megkeresztelt gyermeknek? Azt tapasztaltam, hogy a gyülekezeti tagok többségének nincs ismerete a keresztség teológiai jelentőségéről.