Repozitórium index

A dolgozat elsődleges célja az Erdélyi Református Egyházkerületben végbemenő közigazgatási (határ)módosítások feltárása és ismertetése 1868–1920 között, főként a korabeli levéltári források tükrében. A kutatás során bebizonyosodott, hogy a jelzett időszakban az egyházkerület közigazgatástörténete rendkívül gazdagnak mondható, melyet a dolgozat két nagyszabású területi reformon túlmenően–melyek alapjaiban másították meg egyes egyházmegyék határvonalait–, az egyes egyházközségek sajátos helyzetképével, és azok további alakulásával szemléltet.

Nekem, igehirdetőnek, Istennek ezt az üzenetét kell tolmácsolnom. Nekem is, megszólítottnak kell lennem. Mindig azt kell továbbadnom, amit Isten mond. Hogyan hallhatom meg és hogyan adhatom át? Erre keressük a választ.

Kik voltak a habánok? Honnan származtak az újrakeresztelőnek bélyegzett eretnekeknek, akik – meggyőződésük szerint – nem újrakereszteltek, hanem hitték, hogy az általuk gyakorolt keresztség az egyedül érvényes? Hogyan kerültek Erdélybe? Mi indította az akkori fejedelmet arra, hogy országába hívja vagy hozassa ezt a különleges népet? Mi volt a szerepük, és hol volt a helyük a korabeli erdélyi társadalomban? Miből tudták fenntartani népes udvaraikat, mivel foglalkoztak? Hogyan tudták megszervezni közös, az első keresztyénekéhez hasonló életüket? Dolgozatomban ezeknek a kérdéseknek a mentén próbáltam megismerni a titokzatos habánokat.

A dolgozat fő célja Kováts Benedek életének kutatása, valamint a hozzá érkező levelek általi korkép megalkotása. Dolgozatomban a Kováts Benedeknek írt, egyházi témájú leveleket vizsgáltam. Kováts Benedek egy meghatározó egyénisége volt a két világháború közötti erdélyi, egyházi, oktatási életnek. Munkásságával hozzájárult a kor református oktatásának fellendítéséhez. A levelek segítségével betekintést nyerhetünk a kor egyházi kapcsolataiba, az oktatás körülményeibe, a kisebbségi lét kihívásaiba. A kutatás jelentősebb részét a Kováts Benedeknek írt levelek digitalizálása, tartalmuk feldolgozása jelentette. Kutatásomból kitűnik, hogy a két világháború közötti egyházi élet, a megváltozott környezet, a kisebbségi lét ellenére is pezsgő maradt. A levelek arról tanúskodnak, hogy a lelkészek és az egyház vezetői rendszeresen osztották meg egymással gondolataikat, esetleges aggályaikat.