Repozitórium index

Ez a dolgozat a keresztyénség és a késő sztoa gondviseléshite közötti hasonlóságokat, illetve különbségeket tárgyalja. A keresztyénség óvakodott a sztoikusoktól, a pogánysága miatt, maga Marcus Aurelius, a filozófus császár pedig üldözte a keresztyéneket, noha nem tudott róluk semmit. Megfigyelhető a sztoicizmus képviselőinek műveit olvasva, hogy számos ponton van hasonlóság a sztoikusok és a keresztyének nézetei között, ennek egy szeletét vizsgáljuk meg most, a gondviseléshitet. A gondviseléshit jelentőségét az támasztja alá, hogy a történelem során az ember mindig ki volt téve a világ hatásainak, bántalmainak, legyen szó természetről vagy politikai hatalomról – ilyen helyzetben, az ember próbálja bizalmát a felsőbbrendű hatalmakba helyezni. A gondviseléshit kér oldalról kerül megvilágításra, Marcus Aurelius Elmélkedések című műve és a Heidelbergi Káté alapján.

Fiorenza 1964-től mostanáig ír aktívan. A dolgozat terjedelme, illetve a források nehezen hozzáférhetősége nem tette lehetővé, hogy minden művét közelebbről szemügyre vegyem. Ezért igyekeztem arra, hogy a feminista hermenutika területén végzett munkásságában megfigyelhető fejlődésre összpontosítani. A dolgozatban a feminista teológia egyik kulcsfogalmát emeltem ki, amelyet Fiorenza a főművében már megfogalmazott, és amely meghatározó maradt a későbbi könyveiben is. Azért vizsgálom közelebbről ezt a képet, mert jól szemlélteti, ahogyan a nők patriarchátus alól való felszabadulásáért harcoló, teológiai egyetemre az elsők között beiratkozott Fiorenza írása a szenvedélyes vallomástól a politikai, retorikai értelmezésekig fejlődik. Az utolsó fejezetben összegzem Fiorenza munkásságával kapcsolatos észrevételeimet.

A hermeneutika egy összetett folyamat, amely során a lelkész, az értelmező különböző szövegeket, textusokat értelmez. Dolgozatomban erről a hermeneutika és a prédikációírás kapcsolatáról írok.

Hogyan van jelen a keresztyén ember életében Isten törvénye? – tettük fel a kérdést dolgozatunk bevezetésében, és ahogyan azt kijelentettük, kutatásunkban elsősorban Jakab apostol törvényszemléletét vizsgáltuk, különösen nagy hangsúlyt fektetve „a szabadság (tökéletes) törvényének” gondolatára. Az itt feltárt eredmények arra vezettek bennünket, hogy tegyünk egy kis kitérőt, és tekintsük át Jézus Krisztus törvényértelmezésének főbb szempontjait is. Mindehhez még hozzávettük Jakab vélt riválisának, Pál apostolnak a törvénnyel kapcsolatos meglátásait, végül pedig összevetettük Pál és Jakab álláspontját.

Máté evangéliumának görög szövege rendkívül izgalmas módon közvetíti számunkra Jézus törvényértelmezését. Máté evangéliumának szerkesztése során arra is odafigyeltek, hogy minél többet tudjunk meg Jézus és a törvény szerepéről, azoknak egymáshoz való viszonyáról. Ez is elválaszthatatlanul kapcsolódott össze e dolgozaton belül, akár a törvény és az igazság a Hegyi beszéd elején. Jézus maga a hermeneutikai kulcs a törvény kérdését illetően. Máté evangéliuma fokozatosságot mutat a történet vezetésében. Ennek csattanójakét láthatjuk beteljesedni a törvény eredeti értelmét, az engedelmességet Jézus passiótörténetében, és a feltámadás csodájába. Ugyanezt az emelkedett szerkezeti mintát láthatjuk akkor is, ha Jézus törvényértelmezését követjük végig az evangéliumon. A tanítások, Jézus tettei és szavai mind, egy törvényre, a szeretet kettős parancsolatára mutatnak.

Dolgozatomban az egykori brassói református templom történetét dolgozom fel. A dolgozat első felében a brassói magyarság egyházi életét kutatom a reformációt megelőző és az azt követő időszakban, majd a reformátusság templomépítési kísérleteit mutatom be. A gyülekezet újraalakulásának bemutatása után betekintést nyerhetünk abba, hogy hogyan sikerült évszázados küzdelem után templomot építeni a brassói reformátusságnak. A dolgozat magában foglalja a gyülekezet első, majd második világháborús szenvedéseit, a kommunista hatalom berendezkésének hatásait. Az egykori lelkészek életrajza is körvonalazódik, s egy-egy jelesebb presbiter, főgondnok, egyházi tisztségviselő érdemeiről is olvashatunk. Bár korábban is születtek munkák erről az időszakról, a templom lerombolásának pontos körülményeit részletesen ez idáig nem dokumentálták. Dolgozatomban bemutatom a templom lerombolásának pontos lefolyását.

A dolgozat első fejezetében néhány szóban a falu első, régi temploma monográfiáját foglaltam össze. A második fejezetben a ma álló templom építéséről beszélek. A harmadik fejezetben az épület konkrét megvalósítását találjuk. A következőkben a belső felszerelésre is ki tértem, így megemlítettem a szószék, az úrasztala és a templompadok készíttetését. Ezek után az azóta leomlott orgona történetének a megírását sem hagyhattam ki. Végezetül pedig a régi templom festett kazettás mennyezetének a magyarországi Iparművészeti Múzeumba való elajándékozásáról és szállításáról írtam. A dolgozat végén a függelékben néhány jelen és korabeli fényképet közlök a templomról.

Kálvin János, mint reformáció korának, nagy írásmagyarázója és Dietrich Bonhoeffer, mint „Karl Barth szövetségese”, a modern teológiai szemlélet egyik legjelentősebb képviselője munkásságának jellemvonásait hozom ebben a dolgozatban szintézisbe. Célom, hogy a két eltérő korszakban élő írásmagyarázó munkájában fellelhető különbözőségekre rávilágítsak, hogy a Szentírás e részét még jobban megértsem, és a két írásmagyarázó célkitűzéseit az akkori kor fényében megragadjam.