Publikációk

Rezi Elek - Vallás – teológia – erkölcs összefüggései, Tőkés István 90 éves, Emlékműavatás a Teológián, Hálaadó ünnepség a Teológián, Aranygyűrűs teológiai doktor, Katolikus és protestáns tanárok találkozója

Mi is juthatna tehát elsőre eszembe a hívő ember nyilvánosság előtti megjelenési és megnyilatkozási módjáról, mint az apostoli bolondság sodró szabadsága, a Pálé, aki önmaga védelmére, mentségére mondott beszédét – még azt is! – arra használja, hogy Fesztuszt, a Néró császár által kinevezett júdeai helytartót megmentse, a Krisztusban közénk jött evangéliumot neki is fogyatkozások nélkül kihirdesse.

Zavaró, hogy a választások évében az egyházi vezető hallatán mindenki felfelé mutogat, a felelőstekintetében másokat lökdös a tükör elé. Ezzel a látásmóddal nemcsak az a baj, hogy egyoldalú, esetleg igazságtalan, de teljes mértékben ellentmond az egyház vezetéséről, építéséről szóló bibliai és hitvallási tanításoknak. Felelősséget hárít az egyházi vezetők egy szűk csoportjára, míg maga kritikája paravánja mögé bújva felelőtlenül a leépülésnek és az anarchiának aszisztál.

Figyelni, figyelmeztetni, eszmélkedni akarunk. Az önvizsgálatnak csak úgy van értelme, ha az egyház lényegéből, szolgálatából, világban betöltött szerepéből és felelősségéből fakad. Eddig nem reflektáltunk. Azaz megtettük, csak nem a lelkipásztori közösség nyilvánossága előtt. Hogy miért nem tettük? A teljesség igénye nélkül néhány lehetséges okot sorol fel az előadó.

Megfelelő embert a megfelelő helyre. Tartja az angol mondás. Nyilván arról van szó, hogy egy közösségben az a kívánatos állapot, amikor ember és hivatal egymásra találnak. Sajnos gyakori eset, amikor nem így történik. Mindezt abban a hitben mondom, hogy semmi sem történhet Isten ordinációja, vagy éppen permissziója nélkül, aki gyakran megengedi, hogy méltatlannak ítélt vezetők álljanak az élen, s kegyelmének jele, hogy az alkalmatlan elöljárók ellenére is van hatalma megtartani egy közösséget.

Ha valaki keresztyénként szembesül a társadalom által felvetette kérdésekkel, bibliai alapok után kutat. A szegény és szegénység szavak a Bibliában igen gyakoriak. A szegény – az özvegy és az árva – az ókori Izráelben Isten különös gondoskodásában részesült. Az Újszövetség arra tanít, hogy a keresztyének a fogalom világi, hétköznapi jelentése értelmében nem gazdagok. Jézus és az apostolok arra intenek, hogy a gazdagság könnyen az Isten országába való bejutás akadályává válhat. Ha valaki keresztyénként akarja megérteni a társadalmi változásokat, jól teszi, ha különbséget tesz három fél…

Az előadás először a gazdaság lényegét világítja meg. Miről beszélünk, amikor a gazdaságról szólunk? Másodszor a gazdaságban tapasztalható fejlődésre tér ki. Úgy tűnik, senki sem tudja igazán, hogyan is működik a gazdaság. Valami autonóm történéssel állunk szemben, vagy korlátozható jelenséggel van dolgunk? Végül néhány konkrét tanácsot ad a szerző arról, mi is a teendőnk keresztyénekként a mai gazdasági folyamatban

Embertársaink közül sokan egy méltatlanul nyomorúságos világban élnek – ennek hírei naponként érkeznek el hozzánk. A képernyőkön bejön lakásunkba a szegénység, s mi terített asztalunk mellől, minden nap dúsan vigadozva, bíborba és patyolatba öltözve tehetetlenül nézzük karosszékeinkből Lázárt, a koldust.

A tanulmány az egyházszakadások okairól és hatásairól szól, különös tekintettel a hollandiai református egyházakat illetően. A szerző igyekszik röviden bemutatni az ottani helyzetet, mely segíthet saját egyházi helyzetünkre vonatkoztatni a kérdést. A tanulmány második része összefoglalja Pál apostolnak az egyház egységéről szóló tanítását az Efezusi levél 4. része alapján. A tanulmány harmadik részében arra keressük a választ, hogy mit is lehetne tenni.

Deißmann a misztika lényegét és típusait még alaposabban kidolgozta, a páli Krisztus-misztikát az apostoltól kölcsönzött két kifejezéssel írja le: Krisztus Pálban (bennem), Pál (én) Krisztusban.Pál apostol szavainak titokzatos mélyégétől lenyűgözve az „élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” paradoxonja, a keresztyén lelki megtapasztalás legtöbbet idézett mondatává lett. Ebben az egyetlen mondatban sűrűsödik össze a Krisztusra néző és a Krisztussal eltelt szív édes gyönyörűsége, csillapíthatatlan szenvedélye; az a megmagyarázhatatlan, titokzatos megragadottság, mely az „él…

Liszt Ferenc A Villa d’Este szökőkútjai c. zongoradarabja kottájának egy pontján, a 144. ütemben a hangnemváltással együtt egy bibliai szöveg ékelődik a zenei fordulat kottaváltozatának képébe.