Bethlen Gábor egyházpolitikája

Bethlen Gábor uralmát és így az ő egyházpolitikáját több tényező befolyásolta. Nyugatról a Habsburg császári udvar erős katolicizmusával, keletről pedig a török porta hódító ereje kényszerítette a fejedelmet arra, hogy keresse a békességet mindkét hatalommal, országa erejét növelje, hogy ellen tudjon állni a külső csapásoknak, ehhez pedig feltétlenül szükség volt a belső béke helyreállítására. Az egyház meghatározó volta ezt a célt tudta szolgálni, amelyet a fejdelem igyekezett is a lehető legbölcsebben kiaknázni. Bethlen bölcsességére utal az a tény, hogy uralkodása idején a sok viszontagság ellenére a belső harcok és ellentétek csillapodni tudtak. Téves dolog lenne, ha ezt a fajta békességet a mai kori békességhez viszonyítanánk, hiszen teljesen eltérőek voltak a körülmények, hanem azt a maga korának ismerete által érthetjük meg jobban. Bethlen Gábor vallási türelme hátterében mindvégig nyomon követhető az, hogy azzal a hivatástudattal cselekedett, amely által az ország javát akarta minden erejével szolgálni. Azért vallotta és alkalmazta a vallási türelmet, hogy azáltal az egész ország számára maradandó jót alkosson. Ezt várta el a lelkészektől, tanítóktól, a vallások képviselőitől, a rendektől és minden embertől, mert tudta, hogy ez az a mód, amely által Erdély sok pontban meggyengített ereje újra erőre kaphat. Ő maga pedig nem csak elvárta ezt másoktól, hanem ő maga is minden lehetősége által munkálta az ország békéjét, a vallási türelem, a törvények és a szabadságjogok által. Bethlen Gábor uralkodása nem csak a mindenkori uralkodók számára szolgálhat jó példaként, hanem minden egyes embernek, mindazoknak, akik a fejedelemhez hasonlóan Istentől kapott sáfárságra hívattak el.