A dolgozatom elkészítése során igyekeztem minél pontosabb képet nyújtani az olvasók számára az 1801-1802-es évek gyülekezeti életéről és egyházszervezetéről, ugyanakkor a 18. és a 19. századi egyház történelméről is. A jegyzőkönyvek betekintést engednek a múltba és elénk tárják az akkori gyülekezeti tagok igényeit, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük egyházuk fennmaradása érdekében és milyen megoldásokat találtak ezekre. Számunkra is példaértékű lehet elődeink kitartása, ahogyan küzdöttek a katolikus egyházzal szemben. Voltak, akik inkább vállalták a börtönt, semhogy beletörődjenek az elnyomásba.
Két fontos tanulságot szeretnék kiemelni, amely nem csak számunkra tanulság, hanem a jövő nemzedékei számára is. Először is elénk tárul a gyülekezetek élni akarása minden körülmény között. Számos olyan esetről olvashatunk, amikor lerombolták templomaikat vagy elvették tőlük. A hátráltató tényezők ellenére önerőből vagy mások támogatásával templomot építettek, mert fontos volt számukra, hogy legyen egy hely, ahol elcsendesedhetnek és Isten igéjét hallgathatják. Másodszor szeretném felhívni a figyelmet az egyházfegyelem gyakorlására, amely jól működött és mindenkire egyaránt érvényes volt. A Vizitáció minden esetben meghallgatta a lelkipásztorokat, tanítókat és a gyülekezet tagjait is. Mindig körültekintően megvizsgálta az ügyeket és igyekezett igazságos ítéletet hozni és büntetést kiszabni. A dolgozat során sikerült feltárni az akkori egyház erősségeit és gyengeségeit is. Láthattuk, hogyan működött az akkori hitélet és milyen igényeik voltak a gyülekezeteknek. Mindvégig öröm volt számomra az egyháztörténet ezen töredékével foglalkozni, mert amellett, hogy érdekes volt, értékes információkkal és tanulságokkal lettem gazdagabb.