Prozeliták, avagy betérés a zsidóságba

Dolgozatomban a prozelitizmus kérdéskörét kutatom. Főként az ószövetségi „jövevény” (gér) és intertestamentális kori prozelita (proszelüthosz) fogalmakkal foglalkozom. Fő kérdésem a témával kapcsolatban, hogy milyen megítélése volt a prozelitáknak a zsidó és nem zsidó társadalmon belül az említett időszakokban. Ugyanakkor vizsgálom a prozelita jog és betérés kérdéskörét is. Dolgozatom első részében azokat az ószövetségi helyeket vizsgáltam meg, amelyekben megjelennek a görög „prozelita” szóval megfeleltethető héber (gér, gerim) kifejezések. Elsősorban a kifejezések vallási és jogi tartalmára fordítottam a figyelmet. Az intertestamentális kori források, amelyek a kutatás fő részét képezik, a Kr.e. első század két meghatározó zsidó szerzőjének Alexandriai Philón és Josephus Flavius munkáira alapoznak. A prozelita jog és a prozelita kultuszi élet meghatározására a rabbinikus irodalom, főként a babiloni és palesztin Talmud nyújt kiindulási alapot. Nemutolsó sorban a dolgozat kitekint azokra az újszövetségi szövegrészletekre, ahol szó esik a prozelitákról. A kutatás során nyilvánvalóvá vált, hogy már az ószövetségi korban megjelenik egy bizonyos fokú tolerancia a „jövevényekkel” szemben, ami az intertestamentális korra szilárdul meg és válik általánossá a prozeliták megítélésében. A rabbinikus irodalomban már egy megszilárdult képet kapunk a betérés módjáról, és arról a tényről, hogy csak egy férfi válhatott „teljes prozelitává”.