A régi Marosi Református Egyházmegye 17-18. századi életébe nyertünk betekintést az 1687-es Matricula segítségével. A dolgozatomban csoportosítom a templom körül használt eszközöket, és adományokat. A vizsgált négy gyülekezet javainak leírásából kitűnik, hogy a helyi kisbirtokos vagy nemes támogatása által meg tud erősödni a református ekklézsia. Szentbenedeki Toldalagi família erősen hozzájárult a gyülekezet fejlődéséhez vagy az ákosfalvi filiában a Szilágyi család templomot építtetett. Egy ilyen adományozás révén lett a mindenkori backamadarasi prédikátornak egy nyíl szőlője. Az adományok és a meglévő javak aránya mutatja az emberek áldozati kézségét, ami minden gyülekezetben észrevehető, hiszen az úrasztali, illetve a templomi textíliák esetében az adományok száma meghaladja a meglévőkét. Nemcsak a helyi gyülekezetnek adományoztak, hanem egy-egy kisebb gyülekezetnek is. Mindenik eklézsia díjlevelében fellelhető a helyi sajátosság: nem mindenik gyülekezetben jelenik meg a vászonban fizetés, vagy hogy egy veder mustot kellett adni fizetségként a prédikatornak, és rektornak.
A Marosi Református Egyházmegye négy gyülekezetének összeírásai 1687-ből
Subtitle
Backamadaras, Karácsonyfalva, Somosd, Szentbenedek
Contributor
Tartalmi besorolás
Szakdolgozat típusa: MA Szakdolgozat
Szakterület: Egyháztörténet
Kulcsszavak: 17. századi egyháztörténet, Backamadaras, Karácsonyfalva, Somosd, Szentbenedek, gyülekezeti összeírás