Halál és feltámadás Nüsszai Gergely gondolkodásában

Nüsszai Gergely a negyedik század egyik fontos gondolkodója volt. A kappadókiai atya társaival együtt (Nagy Baszileiosz és Nazianzoszi Gergely) fontos szerepet játszott a keresztyén dogmák alakulásában. Élete végére az ortodoxia védelmezőjének is nevezték. Jelen dolgozatban a halálhoz és a feltámadáshoz kapcsolódó tanítását vizsgáltuk, elsősorban antropológiai szempontból. Ehhez kapcsolódóan fontos volt a teremtés témakörének vizsgálata is, mert a kérdés mélyebb vizsgálata során kiderült, hogy Gergely teremtésről szóló tanítása szervesen összefügg a halál és feltámadás kérdéskörével. A Szentírást zsinórmértékként használva Gergely többek közt válaszokat keres az alábbi kérdésekre: mi lesz a testtel és a lélekkel a halál után? Hogyan történik a feltámadás? Ki támad fel? Milyen mértékben azonos a meghalt személy a feltámadottal? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén halad dolgozatunk is. A részletes életrajzi bemutatóból megtudhatjuk, hogy szerzőnk milyen korban élt, illetve milyen külső hatások befolyásolták. Ezután következik a bibliai alapvetés az 1Kor 15 alapján, továbbá néhány olyan kifejezés tisztázása, amelyek Gergely szóhasználatában eszkatológiai jelentőséggel bírnak. A központi fejezetben a test és a lélek vizsgálatára kerül sor a teremtés, a halál és a feltámadás összefüggésében. Megállapíthatjuk, hogy Nüsszai Gergely fejlett és rendszerezett módon tanított végidőkről. Sokan órigenistának tartottak, viszont ez csak részben igaz, mivel több fontos ponton is elvetette Órigenész tanait. Nem vallotta a lelkek preegzisztenciáját és a végső helyreállítás gondolatát is másképp értelmezte. Nagy gondot okozott neki a feltámadás utáni test mibenléte, azaz, hogy a test és a lélek miképpen egyesül ismét. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a lélek a feltámadásban megkeresi a vele rokonságban lévő anyagokat, és azokkal egyesül.