Erdély szerte rengetegen küzdenek szenvedélybetegséggel, olyan szinten, hogy szinte mindenki érintett. Vagy az egyén, vagy annak legalább egy közeli vagy távoli családtagja függőséggel küzd. A szenvedélybetegség kérdése roppant összetett, hiszen megnyilvánul fiziológiai, pszichológiai, családi, társadalmi szinten, de még a szenvedélybeteg hitéletére is hatással van. Ahogyan a szenvedélybetegség kérdése komplex, ugyanúgy a szenvedélybetegek segítése is. Szakdolgozatomban arra kerestem választ, hogy miként tudnak együttműködni a lelkipásztorok és a gyülekezetek azzal az egyházi segítségnyújtással, amely Erdélyben jelenleg elérhető. A Bonus Pastor Alapítvány évtizedek óta segít a felépülni vágyó szenvedélybetegeknek, kombinálva a személyközpontú terápiát a családcentrikus figyelemmel. Ezt a szolgálatot a lelkipásztoroknak ki kell egészíteniük, hogy az még inkább hatékony legyen. Tulajdonképpen a Bonus Pastor Alapítvány szolgálatának a folytatásáról van szó: szenvedélybetegek utógondozása és gyülekezetbe való integrálása.