Az újszövetségi szövegkritikában széles körű konszenzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy a Márk rövidebb záradék, a Jézus agóniájáról szóló jelenet (Lk 22:43–44) és a parázna asszony története (Jn 7:53–8:11) eredetileg nem tartoztak az evangéliumok szövegéhez. A mögöttük meghúzódó hagyományok korai eredete miatt viszont a görög Újszövetség legújabb kritikai kiadásai a főszövegben közlik ezeket. Jelen dolgozat e korai hagyományok vizsgálata alapján amellett érvel, hogy (1) a Márk evangéliumát lezáró conclusio brevior a jelenleg ismert legkorábbi ólatin fordítás forrásszövegének részeként, (2) az Agonia Christi a „nyugati szöveg” gnosztikus-ellenes polémiájaként, (3) a Pericope Adulterae pedig a Vulgata görög mintapéldányainak novatianista-ellenes vitabeszédjeként került be az evangéliumok szövegébe.