A motivációs interjú (MI) módszer ismertetése és alkalmazhatósága szenvedélybetegek és hozzátartozóik között, különös tekintettel a Bonus Pastor Alapítvány szolgálatában és az egyház missziójában

A pojmenika gyakorlása, különösképpen a „coram Deo” vonatkozásában, a szakembereknek, valamint a lelkigondozóknak a felelősségteljes és aktuális viszonyulását tekintve rendszerint kérdések egyvelegét fogalmazza meg avégett, hogy az általuk biztosított kísérés folyamatában a kívánt változás emberi oldalát tekintve optimálisan megtörténhessen. A dolgozatomban elsősorban a Motivációs Interjú, mint lelkigondozói módszer által képviselt és tanúsított lelkiségből fakadó lelkigondozói viszonyulási lehetőséget vizsgáltam. Némi pszichológiai és teológiai reflexió kíséretében egyértelművé vált, hogy azon túl, hogy a segítő szakemberek a változásra vágyó, de egyben ambivalenciában élő személyek belülről fakadó indittatásukat elhőhívják, tehetik ezt Krisztusi attitűd gyakorlásával. Hangsúlyossá vált, azonban, hogy a gyakorlatban megélhető lelkiség egy meghatározó faktora az az emberkép (Menschenbild), amivel a lelkigondozó rendelkezik. A Bonus Pastor Alapítvány munkatársi körében végzett evidencia alapú kvalitatív kutatásom során körvonalazódott és egyben be is igazolódott, hogy jelentősen meghatározza a szakember emberképe a viszonyulását a segítséget kérő személyhez, ami bizonyos tekintetben befolyásolhatja a kísérés kimenetelét is. Másodsorban pedig a Motivációs Interjú folyamán körvonalazódó lelkiség, valamint a szakember emberképe által meghatározott attitűd, a missziológiai szempontból történő felelősségteljes lelkipásztori és gyülekezeti szolgálat számára is ígéretes és biblikus támpontokat biztosíthat. Teológiai vonatkozásban a kenózis folyamatában vitális szereppel bíró (krisztusi) alázatból fakadó viszonyulás összeegyeztethető a Motivációs Interjú attitűdjével. Ilyenként jó eséllyel megélhető az „imitatio Cristi” által történő becsatlakozás a „missio Dei”-be. Pál apostolhoz hasonlóan, némelyek megmentése érdekében az alázatban megnyilvánuló „fentről-lefele” történő mozgást gyakorolva az egyes egyháztagokban és így az egyház egészében is kiformálódhat Krisztus.