Repository index

Az Amerikai Egyesült Államok kultúrájában különleges színfoltot jelent az afroamerikai tradíció és természetesen ezen belül a fekete prédikálás. A kultúrák egyik fontos alkotóeleme a vallás. Nem láthatjuk kellő mértékben tisztán egy embercsoport, egy rassz hagyományait a vallási szokások nélkül. Az afroamerikai prédikáláshoz sok sztereotip elképzelést társítunk mi, akik a hagyományon kívül állunk. A dolgozatomban áttekintve ezeket az elemeket, megpróbálok rámutatni, hogy ezek a vonások a gazdag afrikai kultúrában gyökereznek és sokuknak pszichológiai jelentősége van. Dolgozatomban az afroamerikai prédikálást mutatom be. Az afroamerikai prédikálás kutatása az 1970-es években kezdődött meg melyréhatóan. Dolgozatomban bemutatom az afroamerikai prédikálás és homiletika kialakulásának történetét, ugyanakkor kitérek az afroamerikai prédikálás hátterére is.

A debreceni szerkesztői közösség új, magyarított címmel látta el tudományművelő folyóiratát. Ugyanakkor az előd folyóiratéhoz képest új licencszámot szerzett.

Dr. Geréb Pál (1912–1991) teológiai professzor emlékezete. - Összeállította: Adorjáni Zoltán

"Laci, buktassuk meg a Szemlét!" – ezekkel a szavakkal állította meg a kolozsvári Teológiai Intézet főkönyvtárosát, a lelkésztársak és a barátok kedves Cogitóját az egyik jeles professzor a kommunista diktatúra „aranykorában”. A megszólított jó tollú ember volt, egyházunkban tudományos tekintély: minden adva volt ahhoz, hogy besegítésével silánnyá változtassa és elsorvassza az ateista nyomás alatt is élő és feljődő, kéthavonta megjelenő testes folyóiratot. Ráadásul a megszólított ereiben székely vér csörgedezett, adott esetben indulatos is tudott lenni, de azért most nem hirtelenkedett. Azonnal felmérte, hogy a „konspiráció” mögött, amibe be akarják vonni, személyes ellentétek dúlnak az egyházi lap műhelyének főmunkatársai és a lelkészek képzését munkáló tanárok között. Így aztán szemérmesen, de annál meggyőzőbben hárított: „De hát a Szemle ’egyke’! Nem tehetjük meg, hogy nélkülözze az egyház. A Szemlét nem megbuktatni, hanem felemelni kell.”

Dolgozatom tárgya a kolozsvári unitárius kollégiumban 1878 és 1911 között végzett diákok fényképpel ellátott életrajzainak bemutatása. A kutatásom célja egy személyi adattár létrehozása, amely a vizsgált időszakban a kollégium diákjait azonos szempontok alapján vizsgálja. Egy személyi adattár készült el így, amely tartalmazza az egyes diákokra vonatkozó legfontosabb adatokat, így a születési és elhalálozási dátumokat, vallási, nemzetiségi hovatartozást, illetve a későbbiekben folytatott tanulmányaikat, végzettségüket, személyes és családi életüket, karrierjüket. A kollégium fontosságát, kiemelkedő szerepét erősítik és támasztják alá a dolgozatomban ismertetett életrajzi adatok. Az adattár nemcsak életrajzgyűjtmény kíván lenni, hanem a feldolgozott adatok, szempontok révén látleletet igyekszik nyújtani a diákság vallási, nemzetiségi, lakhelyi hovatartozásáról és pályaválasztási arányokról, tendenciákról, mindezt kiegészítve a vizuális adatokkal.