Repository index

This thesis aims to conduct an interdenominational examination of the sacrament of the Lord’s Supper, using the Reformed doctrine as the primary point of reference. The study analyzes the teachings and practices of seven Christian denominations – Roman Catholic, Eastern Orthodox, Lutheran, Pentecostal, Baptist, and Seventh-day Adventist – seeking to identify similarities and differences in comparison with the Reformed tradition. After presenting each denomination, a separate section addresses the theological contrasts and parallels with Reformed theology. The analysis focuses on theological and liturgical aspects of the Lord’s Supper, with particular attention to views on the presence of Christ, the efficacy of the sacrament, its role within the church community, and its relation to personal faith. The aim of the study is not to promote ecumenical dialogue, but rather to offer an objective and systematic overview of denominational distinctives in the light of Reformed teaching

A dolgozat az úrvacsora sákramentumának interkonfesszionális vizsgálatát tűzi ki célul, a református úrvacsoratan szemszögéből kiindulva. A kutatás hét keresztény felekezet – a római katolikus, a keleti ortodox, az evangélikus (lutheránus), a pünkösdi, a baptista és az adventista – tanítását és gyakorlatát elemzi, a református hagyománnyal való hasonlóságok és eltérések feltárására törekedve. Minden felekezet bemutatása után külön szakasz foglalkozik a református tanokkal való összevetéssel. A dolgozat teológiai és liturgikus szempontok alapján vizsgálja az úrvacsora értelmezését, különös figyelemmel az oltári jelenlét felfogására, a sákramentum hatékonyságára, az egyházi közösségben betöltött szerepére, valamint az úrvacsora és a hit kapcsolatára. A vizsgálat célja nem az ökumenikus közeledés előmozdítása, hanem a felekezeti sajátosságok tárgyilagos feltárása és rendszerezése, a református tanítás fényében.

My thesis is based on the exploration of a lesser-studied aspect of 18th-century Transylvanian protestant church history: it examines, trough an interdisciplinary approach, the inscriptions found on elements of protestant sacred space furnishings – particularly on pulpit canopies. The analysis of the selected corpus is guided by the hypothesis that these inscriptions are functional in nature, shedding light on the liturgical role of the given object while also conveying messages to the congregation. The subject of the study includes works whose iconographic program, inscriptions, or patronal background are considered distinctive. Naturally, several technical limitations – such as later overpainting and a lack of documentary sources – posed significant challenges to the research. Nevertheless, it was still possible to work with sufficiently relevant information.

Dolgozatom a 18. századi erdélyi protestáns egyháztörténet egy kevéssé kutatott szeletének feltárásán alapszik: interdiszciplináris módon vizsgálja a protestáns szakrális tér berendezési elemein – különösen a szószékkoronákon – megjelenő feliratokat. A vizsgált korpusz elemzéséhez a következő hipotézis vezetett: a feliratok funkcionális jellegűek, tehát rávilágítanak az adott tárgy liturgikus szerepére, ugyanakkor pedig üzenetet közvetítenek a hívők számára. A vizsgálat tárgyát olyan alkotások képezik, amelyeknek ikonográfiai programja, felirata vagy patrónusi háttere különlegesnek tekinthető. A kutatásban számos technikai korlát – pl. az utólagos átfestések és az adatforráshiány – nehezítő körülményként jelentkezett. A dolgozatban a szakrális térkommunikáció elméleti kérdéseinek áttekintését esettanulmányok követik.

The dissertation focuses on the old textiles of Unitarian churches that came into the possession of the parishes from the 1600s to the mid-1800s. Drawing on 17th to 19th-century archival sources, including bishop's and dean's visitation records and parish inventory books, this thesis reconstructs the material heritage of Unitarian congregations and traces the evolution of their collections. Furthermore, the surviving textiles offer insights into congregational customs, particularly donation practices and the piety and representational needs of church members. Despite their significance, the material heritage of Unitarian congregations, especially their textiles, has received scant scholarly attention over the centuries. This dissertation aims to address this lacuna by comprehensively surveying the textile holdings of Unitarian congregations, compiling a dedicated catalogue, and analyzing relevant archival sources.

A dolgozat az unitárius egyházkörök azon régi textíliáira összpontosít, amelyek az 1600-as évektől kezdődően az 1800-as évek közepéig kerültek az egyházközségek tulajdonába. A 17–19. századi levéltári források – püspöki és esperesi vizitációs jegyzőkönyvek, egyházközségi leltárkönyvek, számadáskönyvek – segítségével kirajzolható az unitárius gyülekezetek tárgyi örökségének képe, követhetővé válnak az állományban végbemenő változások. A napjainkig fennmaradt textíliák ugyanakkor szemléletesebbé teszik a gyülekezetek életében fellelhető szokásokat, különösen az adományozói szokásrendet, valamint az egyháztagok kegyességi és reprezentációs igényét. Az unitárius gyülekezetek tárgyi örökségének, különösen a textíliáknak kevés figyelmet szenteltek az elmúlt évszázadok során. A dolgozat célja ezt a hiányt pótolni az unitárius gyülekezetek textilállományának felmérésével, egy katalógus összeállításával és a levéltári források részletes elemzésével.

Tanulmányomban két példán keresztül bemutatom be, hogyan válhat az Újszövetség szövegeinek vizsgálata érdekes nyomozássá, aminek célja a szerző gondolkodásának jobb megértése. A zsidó hagyományban elképesztően gazdag az Akéda-történetnek és Jézus, Sirák fia könyvének egy szakaszának (31,12–32,13) tárgyalásával gondolok közelebb kerülni Jakab levele, valamint Pál 1 Korinthusi levele tanításának megértéséhez.

The hermeneutics of István Tőkés. Following the First World War, the theological stance of the Transylvanian Reformed Church underwent a significant shift. Faculty members at the Reformed Theological Faculty of Cluj-Napoca embraced a “confessional, biblical, constructive” approach, realigning with core Reformed principles, and subsequently, in 1925, they began to follow Karl Barth’s New Reformed theology. István Tőkés, a New Testament professor at the Protestant Theological Institute in Cluj from 1973 to 1983, was mentored by these teachers. This paper explores the evolution of Tőkés’ hermeneutics and exegesis, particularly influenced by Albert Maksay.

Dolgozatom címe: A Kolozsvári Református Teológiai Fakultás ének- zene egylete a 20. század elején. A dolgozatban röviden áttekintem az erdélyi protestáns egyházzene vázlatos történetét, kiemelve a zeneoktatásnak a református iskolákban betöltött szerepét. A dolgozat gerincét a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás 20. században alakult ének-zene egylete működésének bemutatása képezi, ahol kitérek az egylet vázlatos történetére, az egyletet irányító teológiai tanárok munkásságára. A dolgozat fontos fejezete Benedek Kálmán zenetanár-orgonista munkásságának bemutatása, akinek idejében a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás énekkara virágkorát élte. A témában eddig feldolgozatlan anyagot képez dolgozatom utolsó fejezete, melyben összeállítottam a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás ének-zene egylete kottatárának leltárát.

(A 25. Reál- és Humántudományok ETDK keretében bemutatott dolgozat) 

A II. bécsi döntés kedvező fordulatot hozott az Észak-Erdélyben élő magyarság számára, ami megmutatkozott a tudományos életben is. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy a teológiai tanárok munkásságára milyen hatással volt az anyaországhoz való visszatérés. A Református Szemle az erdélyi reformátusság egyik legjelentősebb sajtóorgánuma volt, így tanulmányunkban az ott megjelent írásokat tesszük vizsgálat tárgyává. A Református Szemle folyóiratban azokat a cikkeket vizsgáltuk, amelyek vezércikként vagy tanulmányként jelentek meg. Az 1940-es év írásait részletesebben vizsgáljuk. Ebben az évben négy tanárnak (Tavaszy, Gönczy, Imre, Nagy) jelentek meg írásaik a Református Szemlében, így az ő írásaikat elemezzük, hogy megtudjuk: változott-e írásaik stílusa, mondandója, témája a II. bécsi döntést követően.

Új teológiai fogalmak megjelenésének vagyunk a tanúi – nemcsak tanúi, de asszisztálunk megjelenésüknél. Az online istentisztelet fogalma tulajdonképpen már évek óta a levegőben lebeg, de nem úgy gondoltuk ezt az új lehetőséget, ahogy a mögöttünk álló hónapokban éltük át. Hogy jó volna élőben közvetíteni istentiszteleti alkalmainkat a rendelkezésünkre álló hálózaton – ez az igény már többéves múltra tekint vissza. Szabad-e a valóságos istentiszteleti közösséget aláásni azzal, hogy virtuális pótlékot kínálunk helyette? Ezt a dilemmát sokan megfogalmazták, ezért óvatosságra hajlottunk minden ilyen kísérlettel kapcsolatban. Most azonban, a pandémia szorításában nem volt idő aggályoskodni, azonnal cselekedni kellett, és egészen más megvilágításba került az online istentisztelet kérdése. Most valóságos istentiszteleti közösség nélkül csatlakoztunk a hálózatra. A virtuális közösség mögött nincs valóságosan megélt istentiszteleti közösség.

Az úrvacsora parancsának végrehajtása nem passzív részvétel, vagy újra el-mondott, elismételt szöveg. Az úrvacsora nem egy tan illusztrációja. Nemcsak gondolati kapcsolatba kerülünk Krisztussal, hanem lényegi és valóságos kapcsolatba. Nemcsak rá gondolunk, hanem arra is, hogy a Szentlélek által belénk költözik. Ez a jele és záloga annak, amit ő itt és most tesz, hogy valóságosan közöttünk van. Nem tanról van szó, hanem arról az örök életről, amelyet Krisztustól kapok kereszthalála által.

Jelen tanulmányban arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi a záróevangélium liturgiatörténeti háttere, és mi az evangélikus liturgiában betöltött szerepe és teológiai jelentése.

Az Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet református kara 1995-ben ünnepelte a Teológia kolozsvári fennállásának 100. évfordulóját, nem feledkezve meg arról, hogy szellemi, lelki és jogutódja az 1622-ben Bethlen Gábor alapította református akadémiának. A Teológia református tanárai ezzel a kötettel az előtt a három tanári nemzedék előtt tisztelegnek, amely 1895-1948 között a szent tudományokkal vértezte fel a lelkipásztori szolgálatra készülő ifjakat. Az olvasó itt Erdély 20. századi református teológiatörténetét emberi sorsokra felaprózva, azokon belül feldarabolt életekben érzékeli; úgy néz ki, hogy a külső politikai változások és a szellemi áramlások is felosztják ezt a több mint 50 éves időszakot; a 16 tanár különböző lelki ajándékok és más-más mértékű talentumok birtokosa volt.

Tanulmányunkban egy jelentős közigazgatási-hatalomváltási folyamatot vizsgáltunk meg: milyen hatást gyakorolt az 1940. augusztus 30-ai második bécsi döntés az erdélyi református egyház Kolozsvári Theologiai Fakultására? Ez a történelmi fordulat nemcsak örömre adott okot, hanem nagy mértékben megváltoztatta és nehézségek elé állította a teológiai képzést. Betekintést nyerhettünk abba, hogy a fakultás és annak vezetősége milyen kihívásokkal szembesült az új helyzetben, és hogy milyen megoldásokat keresett ezeknek orvoslására.

Ez a kötet a Protestáns Teológiai Intézet könyvtárában fellelhető 1601 előtti, nem magyar nyelvű, külföldi nyomtatványok katalógusa. A Könyvtár 141 tételt kitevő antikva-gyűjteményét leíró katalógus a bibliográfiai adatokon túl minden nyomtatvány egyedi sajátosságát, állapotát, tulajdonosi bejegyzéseit, kötését is feldolgozza, utalva egyes kötetek bibliográfiájára is. A kötet használatát segíti a nyomdahelyek, nyomdászok és kiadók, a possessorok, kódextöredékek és könyvkötők mutatója, az előtanulmány pedig a sorozat hagyományát követően német és román nyelven is olvasható.

A leírások szerző szerinti betűrendben készültek. A több példányban meglévő művek külön tételszámmal szerepelnek, de a címleírásuk nem ismétlődik, a leírás csak a példányadatokra tér ki. A tételek két részből állnak: 1. a bibliográfiai leírásból, amely lehetőség szerint a teljes példány adatait közli, 2. a példányleírásból, amely az adott kötet egyedi jellemzőit sorolja fel.

Jelen tanulmányban a kolozsvári teológiai fakultáson 1898 és 1944 között meghirdetett egyháztörténeti pályatételeket és a beküldött egyháztörténeti pályamunkákat összegeztük és ismertettük. Ezek a munkák szorosan kapcsolódtak a fakultás egyháztörténeti oktatásának történetéhez és az önálló tudományos kutatást, tehetséggondozást voltak hivatottak megteremteni.

A vizsgált időszakban összesen huszonhat egyháztörténeti pályamunka ké­szült el a harmincnégy kitűzött pályatétel közül. A beküldött munkák és a meg­hirdetett pályatételek száma korszakonként változott, azonban ezek relevánsan beleágyazódnak az intézménytörténeti keretbe. Ameddig a monarchiabeli fakultás korában minden évben hirdettek egyháztörténeti pályamunkát, addig az impériumváltást követő évtizedben elenyésző ez a szám. Emiatt a teológiai hallgatók önképzése is lecsökkent. A meghirdetett pályatételek száma és az akadémiai tehetséggondozás az 1930-as évektől lendült fel ismét.

A Protestáns Teológiai Intézet hátsó udvara.