Füstös Paul-Gabriel

A 20. század első felében az erdélyi református egyházi életet leginkább a megújulás szándéka határozta meg. Az egyházi élet minden vonatkozását e megújulás szolgálatába igyekeztek állítani. Különösen igaz ez arra a belmissziós intézményhálózatra, amely a két világháború között épült ki és erősödött meg (IKE, FIKE, Nőszövetség, Diakonissza Intézet, stb.). A belmisszió ügye kihatott továbbá az oktatásra is: a felekezeti iskolák (elsősorban kollégiumok) tanterveit igyekeztek ennek tükrében megújítani, de sürgető kérdésként állt elő a teológiai képzés megreformálásának igénye is. Az elérni kívánt változásokat illetően széles eszköztár állt az egyház rendelkezésére. E színes palettából dolgozatom kiemeli az ének-zene tárgykörét, mint a 20. századi református belmisszió egyik fontos ágát. A vizsgálódás központjában főként oktatástörténeti kérdések állnak (kollégiumi oktatás- és nevelés, lelkészképzés, kántorképzés). Emellett kitérek a téma néhány liturgiatörténeti vonatkozására: megvizsgálom a gyülekezeti ének helyét és mennyiségét az istentiszteleti rendtartásban, és röviden bemutatom a korabeli énekeskönyv- és ágendáskönyv-kiadásokat is. A kutatás a belmisszió másik fontos vetületeként tartja számon a korabeli egyházi sajtótermékeket is, amelyek információgazdagságuknál fogva e dolgozat alapvető forrásanyagát képezik. A témához kapcsolódó kérdéseknek szánt külön rovatok, valamint a különböző eseményekről publikált beszámolók számos releváns információt tartalmaznak a korabeli, énekléssel és zenéléssel kapcsolatos felfogást illetően.

(Ez a dolgozat a 27. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián III. helyezést ért el.)

A felekezeti iskolák életében kezdettől fogva fontos helyet foglalt el az ének- és zeneoktatás. A dolgozat a reformáció örökségének ebből a szeletéből merít, és bemutatja a Kolozsvári Református Kollégiumban a 20. század első felében zajló ének- és zenekari munkát, különös tekintettel Tárcza Bertalan középiskolai tanár életére és munkásságára. Kiemelt szerepet kap a jelentősebb fellépések, a zeneszertári felszerelések, valamint az évről-évre kitűzött pályatételek bemutatása. Leltározzuk a fontosabb versenyeken elért eredményeket, és kísérletet teszünk egy részleges repertoár rekonstruálására is. A témafeldolgozásban elsősorban levéltári anyagokra támaszkodtunk. A kutatásban emellett alapvető fontosságú elsődleges forrásoknak bizonyultak az évente kiadott iskolai értesítők, valamint a korabeli erdélyi zenei tárgyú folyóiratok. Kiindulási pontként szolgált a megírásban Kolozsvári Józsefnek az egykori alma materéről írt négykötetes műve, amely terjedelmileg rövid, de az információ sűrítettsége szempontjából komplex képet nyújt a kollégiumi zenei életről. Dolgozatunk említett célkitűzését – a vonatkozó levéltári és szakirodalmi források felhasználásával – sikerült elérni. A téma aktualitását mi sem jelzi jobban, hogy egy olyan időszak áttekintését nyújtottuk, amelynek mintegy száz évvel ezelőtti indulása a maihoz hasonló zavaros időkben, de annál nagyobb lelkesedéssel történt. Az e területen végzett kutatások palettáját színezni lehet más tanintézmények muzikális életének történeti áttekintésével, hogy világosabban átláthatóvá váljék a felekezeti oktatástörténet kurrikuláris szegletének világa.